Horváth László et al. (szerk.): Múzeum és kortárs képzőművészet. Az 1994. november 18-i szakmai tanácskozás anyaga - Hatvany Lajos Füzetek 12. (Hatvan, 1995)
Sasvári Edit: A Modern Művészetért Alapítvány, Dunaújváros
A Modern Művészetért Alapítvány, Dunaújváros SASVÁRI EDIT Dunaújváros, a hajdani Sztálinváros neve ma sem cseng felhangok nélkül a köztudatban. Talán éppen ebből a furcsa megítélésből fakad, hogy a még mindig fiatal város (hiszen jövőre lesz még csak 45 éves) itt lakó polgárainak nemcsak saját identitástudatukért kellett komolyan megküzdeniük az évtizedek során, hanem azért is, hogy az ország közvéleményében elfoglalt státuszuk a valós értékek birtokában ítéltessék meg. Dunaújváros az ötvenes évek politikai nomenklatúrájának hangzatos lózungjai felől nézve a Duna-parti löszfennsíkon valóban a semmiből lett, mégis, kevesen tudják, hogy a bronzkortól a római koron át egészen a mai óváros, Pentele kialakulásáig megvolt a történelmi és települési kontinuitás. Az ötvenes évek politikai és gazdasági indíttatása: a Dunai Vasmű telepítése és a hatalmas gyárobjektum várossal való körülvétele a „városcsinálás” heroikus gondolatát hozta magával, mely az építészetben a tervezett város gondolatát elevenítette fel az ún. nőtt városokkal szemben. A tervezőasztaloknál kialakított steril városképek mintájául a kor szovjet példái szolgáltak, de forrásként vehetjük a római diktatúra racionális várostervezői szemléletét is, mely elsősorban a provinciákban, leginkább katonai, védelmi megfontolások alapján nyert formát. Nem volt ismeretlen ez a fajta építészeti gondolkodás, a funkciók elemzése és a várostagolás funkciók szerinti kialakítása egy más szellemben a XX. század nagy építészei körében sem, gondoljunk csak Le Corbusier-re vagy Tony Gamié-ra. Dunaújváros mára már túljutott e steril korszakán, s szabadon engedi kinövéseit, vadhajtásait, egyébként pedig skanzen- szerűen őrzi szocreál emlékeit, melyeket az idelátogatók sokszor a reveláció erejével fogadnak. E rövid történeti bevezetővel azt a különös miliőt próbáltam érzékeltetni, mely ebben a városban végül is kialakult. Talán a szociológusok feladata lenne elemezni a helyzetet, mely az ország legkülönfélébb vidékeiről idekerült emberek közösségét kialakította. Egy gyökerek nélküli városban meggyökerezni sajátos feladat, mely talán szorosabb összetartást, aktivitást és kreativitást eredményez, mint bárhol, más városokban. Elsősorban kulturális téren olyan egyéni kezdeményezések színtere lett e hely, amelyek éppen egy másfajta hírnevet kezdtek formálni a városról. 27
