Horváth László et al. (szerk.): Múzeum és kortárs képzőművészet. Az 1994. november 18-i szakmai tanácskozás anyaga - Hatvany Lajos Füzetek 12. (Hatvan, 1995)
Szipőcs Krisztina: A Ludwig Gyűjtemény Budapesten
Európában. A budapesti gyűjtemény egyik leggazdagabb részét is a pop-art jelenti, Rauschenbergtől Lichtensteinig, Warholtól Oldenburgig és Jasper John- sig. A fotórealizmust Chuck Close, Richard Estes, Malcolm Morley képviseli, és így tovább, csupa nagy név, szinte megfizethetetlen értékű képek melyeket manapság műtárgypiacon beszerezni szinte lehetetlen. A nyolcvanas évek új festészetének képviselői közül is olyan sztárok szerepelnek, mint Baselitz, Mi- mo Paladino, Robert Longo, Immendorf, Penck. Van egy mű Beuystól, egy sorozat Arnulf Rainertól, és még sorolhatnánk. Hiányoznak azonban az absztrakt, geometrikus, a „reduktív” irányzatok, melyeket a gyűjtő efemer jelenségnek tartott, s így nem is vásárolta ezeket. A jelenlegi „állandó” (valójában a műtárgykölcsönzések és az időszaki kiállítások miatt elég gyakran átrendezett) kiállításon továbbra is szerepelnek művek a Nemzeti Galériából, ám elsősorban olyanok, melyek nemzetközi összefüggésbe hozhatók. Ezzel pedig vissza is érkeztünk a kiindulóponthoz: hogyan gyarapodik a Ludwig Múzeum gyűjteménye, anélkül, hogy erre a célra egyetlen fillér is rendelkezésre állna? Egyrészt ajándékozás révén: 1990-ben két festmény került a múzeumba, majd legközelebb a Galéria 56 ajándékaként Keith Haring 200.000,- dollár értékű Számyasoltára. 1993-ban ugyancsak a galériatulajdonos Yoko Ono és Sam Havadtőy jóvoltából Yoko Ono és Geoffrey Hendricks egy- egy művét kaptuk ajándékba. Ajándékozott még a magyar művészek közül Halász Károly és Borbás Klára, valamint ígéretünk van arra, hogy a most kiállító Timm Ulrichs egy művét is megkapjuk. Egyetlen vásárlás történt a múzeum önálló működése óta: Tony Cragg kiállításáról (melyet a Knoll Galéria rendezett) az aacheni Ludwig Alapítvány vette meg a múzeum kérésére az egyik művet, melynél a művész jelentős árengedményre volt hajlandó. Lényegesen több az 1991 óta bekerült letétek száma, láthatólag a magyar művészek számára valamilyen presztízst jelent a Ludwig Múzeumban kiállítani. Pillanatnyilag több, mint húsz mű van nálunk letétben, elég talán csak elkezdeni az ábécét: Bak, Birkás, Bukta, Fehér, Gulyás, El Kazovszkij, Kelemen ... Megvásárlásukra egyelőre semmi módunk nincs, viszont legalább ki vannak állítva. Felmerülhet még az a kérdés, hogy vajon nem vásárol-e az aacheni központ magyar művészektől is, esetleg a budapesti Ludwig Múzeum számára? 1989-ben valóban vásároltak magyar műveket az Aachenben megrendezett kiállításról, ám ezek nem Budapestre kerültek, hanem más Ludwig múzeumokba. Míg a magyar művek megszerzésére itthon van esély, egészen más a helyzet egy-egy külföldi híresség esetében. Az aacheni központra inkább ilyen tekintetben kellene támaszkodni: olyan művek vásárlásánál, melyek ára többé-kevésbé kimentené egy állami költségvetési intézmény teljes évi keretét. 25
