Horváth László et al. (szerk.): Múzeum és kortárs képzőművészet. Az 1994. november 18-i szakmai tanácskozás anyaga - Hatvany Lajos Füzetek 12. (Hatvan, 1995)

Zwickl András: Európai muzeológia – egy tanfolyam tanulságai

pen mostanában rendkívül aktuális probléma központi téma volt: állami támogatás, ill. nemzeti kultúrjavak védelme, szerzői jogvédelem stb.

A D-jelzésű Múzeum mint üzem címet viselő tárgy volt talán a legsokszínűbb, és ebből kifolyólag - legalábbis számomra - a legtanulságosabb. Ezt túlnyomórészt nem művészettörténész-muzeológusok tartották, hanem múzeumok gazdasági igazgatói (Jan Bronder, Rotterdami Múzeumok) vagy kultúrme- nedzserek (Walter Reicher, Joseph Haydn Festspiele), akik elsősorban a múzeumok működtetéséről ill. projektek, kiállítások megszervezéséről, lebonyolításról beszéltek. Gyakorlati kérdésekre koncentráló előadásaikból azonban nem hiányoztak a tartalmi kérdések sem, és így a pénzügyi vonatkozások is kézzelfoghatóbbá váltak. Ez a tárgy tulajdonképpen át is „folyt” az E-jelzésű Projektmenedzsment-be, amely az előzetes költségvetéstől kezdve a kiállítás „reklámozásán” át egészen az utólagos dokumentációig mindent felölelő modelleket mutatott be, sőt olyan jellegű ismeretekre is kitértek, mint pl. időbeosztás, tárgyalás stb., és a szponzorálás kérdésének kapcsán megpróbált reális képet festeni erről a - nem csak nálunk - univerzálisnak tartott „csodafegyverről”. Ennek a tárgynak a keretében folytak a tanfolyamot lezáró vizsgamunkák megbeszélései, előkészítése is. Ugyanis a tanfolyam közben, sőt a negyedik félév végén sem voltak vizsgák. A tanfolyam sikeres elvégzését bizonyító diploma elnyerése egy kiállítás megrendezése volt. (Az én vizsgamunkám a horni Kunstvereinben, ill. a székesfehérvári Szt. István Király Múzeumban megrendezett VIER/NEGY c. kiállítás volt, amelyen négy fiatal kortárs magyar művészt - Kiss Péter, Nemes Csaba, Szűcs Attila, Veress Zsolt - mutattam be.)

Konzerválás (F) címen tartott előadások nemcsak a műtárgyrestaurálásra vonatkozóan nyújtottak számos hasznos gyakorlati ismeretet, hanem a klimatizálás világítás, biztonság, csomagolás stb. szempontjából is. Rendkívül tanulságos volt bepillantást nyerni a nyugat-európai országok ill. az USA gyakorlatába, abba, hogy ezen a téren milyen szigorú normák uralkodnak, és hogy ezeknek betartásához milyen következetességgel ragaszkodnak, amelynek következményei nem csupán nemzetközi kiállítások kapcsán érinthetnek bennünket. A G- jelzésű Kommunikáció és didaktika pedig a látogatókkal való ismeretközlés különböző formáival (múzeumpedagógia, tárlatvezetés) foglalkozott, és mivel ez a témakör némiképp függetlenebb a kiállításrendezéstől, ill. azért, mert sok érdeklődő inkább ezen a téren igényelt továbbképzést, a második évfolyamtól kezdődően az eredeti tanfolyammal párhuzamosan új kurzust indítottak a témakörben.

Az órák nem maradtak a tanterem falain belül, az előadásokon ill. szemináriumokon kívül jónéhány intézményt is meglátogattunk. Kremsben a Galerie Stadtparkkíú és az éppen alakulófélben lévő Kunst. Halle. Krems-szel ismerkedtünk meg. Ez utóbbi jó példa arra, hogy újonnan létrejövő kiállítóhelyek miként hasznosítanak régi épületeket: a kremsi „Műcsarnok” egyik kiállítótere egy gó11