Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)

Az áldozatok visszaemlékezése - A hortobágyi Borzas-tanyán

Vásárhelyi Ildikó fTóth Gyuláné), Vásárhelyi lánosné, Baranyai Ilona

üreg volt, amelynek a tetejét bedeszkázták. így aztán ők magasan laktak, mi pedig lent. Nekünk volt hálószobaágyunk, abban aludt a nagymamám, középen én és az anyukám, nagyapámnak meg egy vaságy volt beálh'tva mellénk. Innen költöztünk aztán abba a bizonyos vályogházba.

Enyhébb szelek

Rádiót nem hallgathattunk. Igaz, nem is volt rádiónk, villanyunk sem. (A táskarádiók akkor még nem voltak divatban.) Az egyik rendőrtől tudtuk meg márciusban, hogy "meghalt Sztálin elvtárs, nagy gyász van!"

Mi reménykedve mondogattuk:- "Hátha lesz valami változás. Hátha újra tárgyalják az ügyünket, hátha történik valami!" Annyi már akkor megváltozott, hogy eljöhettek hozzánk látogatóba hozzátartozóink. Már akinek volt közvetlen hozzátartozója. Mert bizony nekünk nem volt. Korábban hivatalosan nem engedélyezték a látogatást, legfeljebb egy-két bátor és élelmes családtag vállalta a veszélyt és jött el titokban látogatni. Ekkor azonban kihirdették, hogy jó munkánk jutal97