Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)

Az áldozatok visszaemlékezése - A kistarcsai internálótáborban

főzelék. Ez szárított krumpliból és zöldségből készült. Szürke, átlátszó színe volt. Attól egyszer a tábor hasmenést kapott. Egész éjjel szaladgáltak az ávós orvosok. Meg voltak ijedve, hogy a külföldnek tudomására jut. Meg féltek a vérhastól.

De mondom, hogy az éhség a legjobb orvosság. Mert megkaptuk a kenyéradagot. Ha jó lett volna, az egészet megettük volna, reggel. De nem volt kedvünk megenni, mert amikor megtörtük, nyílott. Mikor panaszkodtunk, hogy ehetetlen, összeszedték, de nem adtak helyette jobbat. Másnap kaptuk vissza: zsemlegombócot csináltak belőle. De még olyan finomat?! Azóta számtalanszor megpróbáltam készíteni, de sohasem sikerült olyan jól. Mert nagyon éhesek voltunk, nagyon finom volt.

Reggelire nem adtak mást, csak egy feketekávét, merőkanállal. Mindenki éhes volt mindig. Eleinte én nem voltam éhes. Emlékszem, hogy mikor odakerültem, Esterházy Mónikának odaadtam a borsólevesemet /Sárgaborsó-leves volt vacsorára/. Azt mondta:- Jaj! Az éhhaláltól mentettél meg!

Tizennyolc éves volt. Mindig éhes volt. Ha kaptunk csomagot, legfeljebb három napig tartott, hajói beosztottuk.

Dolgoztaik is egy háziipari szövetkezetnek. Kintről járt be egy nő átvenni a munkáinkat, de három ávós is kísérte.

Egy szót sem lehetett váltani vele arról, hogy mi van kint. Mi sem kérdezhettük a kinti hírekről, ő sem bennünket a helyzetünkről. Kézimunkáztunk. Ezért havonta kaptunk spájzolási lehetőséget. A népművészeti blúzokat készítettük, amit teljesen készen, kihímezve kaptak vissza. Egyik héten egy kiló almát kaptam, a másikon egy kiló vöröshagymát. A régebbi internáltak inkább a vöröshagymát kérték, mert megtudták, hogy a szemidegekre nagyon jó hatása van és vitamin is jobban van benne.

A hatvani nőkön kívül nevezetes asszonyok voltak Kistarcsán. Szálasinétól kezdve az összes grófné, a hadügyminiszter lánya. Ez nagyon aranyos valaki volt, a Magyar Futár szerkesztője: Rácz Erzsébet.

Könyvtár volt, abból az internáltak kérhettek könyvet. Én is sokat olvastam. Egyre emlékszem: A zöld pokol volt a címe. Ezt sorban kérte ki mindenki. Afrikának az őserdejéről szólt, de Hitlert éltették benne. Nem vették észre az ávósok, csak egy idő után. Gyorsan ki is vonták a forgalomból. Olvastam én mindent. Akár érdekes volt, akár nem, csak hogy betűt láthassak.

Nagy szenvedések is voltak ott. Kezdetben, amikor odakerültünk, a szülő anyákat hazaengedték szülni. Később már nem engedték haza. A Mosonyi utcai fogházba vitték őket szülni.

Egy párttag asszony panaszolta, hogy a legsötétebb barbarizmusban sincs olyan, 62