Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - Előzetes letartóztatás és kihallgatás
azt mondták: "Váljon sorára!" A vagon kiürült, nem kaptam krumplit. Erre kifakadtam: Ez a demokrácia? A nagy családosoknak sem adnak krumplit? Az én gyerekeim dögöljenek meg éhen? Ilyen pártember maga? Ez nem való egy pártemberhez." Eme azt válaszolta Gál Ignác: "Fogja be a pofáját, mert különben én fogom be!" Ezek után volt még egy történet. Révész József volt a munkatársam. A felesége az MNDSZ-ben volt benne. Jóban voltunk egymással. Egyszer jött az asszony és elkérte a feleségemtől a vásárlási könyvecskét, amelyre lehetett ötszáz forint erejéig hitelbe/vásárolni a szövetkezeti boltban. Azt mondta, az urának akar egy öltöny ruhát venni, a következő hónapban megadja a kölcsönt. Odaadtuk a könyvecskét, mert bíztunk benne, hogy megadja, hiszen vasutas a félje, minden hónapban kap fizetést. De nem adta meg. Az én fizetésemből vonták le a tartozást, először az egyik felét, a másik hónapban a másikat. A feleségem megkereste Révésznét és mondta neki: "Magdika! Miért nem fizeti ki a tartozást. Tőlünk vonják le, nem tudom a családot így rendesen eltartani." Erre az volt a válasza: "Majd megadom. Most menjen innen, mert kilököm." Én is beszéltem az urával: "Jóska! Nézd már, az én fizetésemből vonják le a tartozásotokat! Micsoda dolog ez? Mit tettetek ti velünk?"- Én nem tudom, a feleségem intézi - ezt válaszolta. Ezeket is magunkra haragítottuk. Mondtam is a feleségemnek: "Meg vagyunk jegyezve, bélyegezve. Majd figyeld meg, jön egy alkalom, minket úgy el fognak vinni, hogy a napot sem látjuk többet, mert ezeknek a pártembereknek olyan nagy szavuk van, mint a magasságos úristennek. Nincs törvény, nincs alkotmány, csak az történik, amit ezek akarnak." El is jött az 1950-es tüntetés. A feleségem délelőtt elment a piacra, én meg otthon maradtam a gyerekekkel, mert azok kicsik voltak még. Amikor hazajött, mondtam neki, hogy én lefekszem, mert éjszakára szolgálatba kell mennem. Ott laktunk a MÁV bérházban, ahol a tüntetés volt, az ablakból mindent láthattunk, nem kellett odamenni sem. Láttuk, amikor a ferences papokat elvitték. Rengeteg ember összejött ottan. Én hat órára elmentem szolgálatba. Reggel jött a szomszédunk lánya és mondja, hogy Géza bácsi siessen haza, mert a feleségét elvitték az ávósok. A gyerekek sírnak, be vannak zárva a lakásba. A munkatársaim azt mondták, siessek haza, majd ők mindent elintéznek helyettem. Amikor hazaértem, a lakás ajtaja be volt zárva, a gyerekek meg ott sírtak. Amikor kérdeztem tőlük mi történt, azt mondták, hogy az ávósok előbb kővel dobálták az ablakot, aztán elvitték a feleségemet. Megtudtam, hogy a katolikus körbe vitték, 52
