Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)

Az áldozatok visszaemlékezése - Előzetes letartóztatás és kihallgatás

- Én nem jöttem, hanem hoztak.- Te vagy az, aki szervezte a dolgokat? - Én nem vagyok semmiféle szervező. Azt sem tudom, ki volt az a jóakaróm, aki idehozatott engem.- Nem kell itt mellébeszélni! Majd megmondod te még, hogy kik voltak benne a szervezkedésben!- Én nem tudok semmiféle szervezkedésről.

Ahogy nézek egy kicsit, az egyik sarokban felismertem egy kövéres hatvani papot, nem is papot, hanem barátot. Látásból ismertem. A bal kezén a csuha elég jó véres állapotban volt. Előre hajolva ott bóbiskolt. Hű, gondoltam magamban, ha ezt megkenték, akkor engem is megkennek becsületből. Nem is hiányzott ebből semmi. A papot eltávolították, kezdődött az én kihallgatásom. Nem sokáig, akkor. De aztán újból vittek kihallgatásra. Az egyik helyiségben, a folyosón jobb kézre. Teljesen váratlanul jöttek értem. Amikor a folyosón vittek felgyulladt egy piros lámpa. Mást akkor nem volt szabad arra vinni, nehogy összetalálkozzon valakivel. Felvittek és újra kezdődött a kihallgatás.- Na, emlékszel-e, kik voltak azok?- Nem emlékszem én semmire - mondom.- Na, majd elmondod te azt rendesen! írunk egy jegyzőkönyvet, megmondasz mindent és akkor elmehetsz haza.- Én nem tudok mondani semmit, tessenek elhinni. Semmi értelme annak, hogy én itt tartózkodók.

Ekkor levették a fejemről a vasutas sapkát. A ruhámról leszaggatták a vasutas rangjelzéseket, a vállapokat.- Ha nem beszélsz, koplalsz egy kicsit - mondták. Majd meggondolod te még! Én négy napig akkor nem ettem. Ez biztos. De még vizet sem adtak. A fal felé voltam fordulva. Az oda beosztott őrök este fél kilenckor kezdték hallgatni a rádiót. A rádió egy polcon volt, másfél méter magasságban. Ez a kihallgató szobában volt. Rajtam kívül ott volt egy csinos nő is. Annak hoztak ennivalót, azzal másképpen viselkedtek. Az a hölgy észrevette, hogy én éhes vagyok. Mondta az őröknek, hogy adna nekem is a kajából, mert ő már nem bírja megenni.- Szó sem lehet róla - mondták.

Fogták a maradékot, be a szemétkosárba. Nem kaptam semmit, négy nap koplalás után.

Mellém keveredett még valami hatvani ismerős. Talán Pászti Gyula. Megláttam még egy másik barátot /szerzetest/ is. Csak a tekintetünk találkozott. Meg is kérdezték tőlem:- Ismered ezt a csuhást?- Mondom: látásból.

48