Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Hatvani vasutas családok internálása 1950-ben - Az Andrássy út 60-ban
Az itt alkalmazott vallatási módszerek közül a következőket elevenítette fel: Az első kihallgatója egy százados az emberségesség álarcát öltötte magára. Titokban azt tanácsolta neki, hogy ne bízzon senkiben, vigyázzon magára, mert nagyon nehéz sors vár rá. A második kihallgatója, egy fiatal főhadnagy megpróbált ráijeszteni. Letegezte, hátra tett kezekkel kellett előtte állni. Egy táblán rengeteg villanyégő villogott különböző színekkel. A kihallgatás végén kinyitottak neki egy ajtót, amelyen egy parkettás terembe lehetett lépni, látszólag. A valóságban egy aknába zuhant, a parketta megnyílt alatta. Aztán a verőlegények következtek. Először meztelenre vetkőztették, közre fogták, majd ráparancsoltak, hogy járja el a "kállai kettőst". Ugrálnia kellett, miközben két verőlegény korbáccsal verte felváltva a lábait. Ezután a "zuhanyzás" következett. Meztelenül lefektették egy kővályuba és hideg vizet zúdítottak rá. A zuhanyozás után bezárták egy olyan szűk fülkébe, amelyben csak állni lehetett. Itt tartották órákon át. A kínzások közé tartoztak még a következők: szárazon, szappan és víz nélkül kellett megborotválkoznia; napfény nélküli cellában tartották napokon keresztül, miközben egy homályos villanyégő adott némi fényt. Nem tudta nyomon követni a napok múlását. A kínzásokkal el nem követett bűnök beismerésére akarták kényszeríteni. Azzal vádolták, hogy mint horthysta főhadnagy 160 embert gyilkoltatott meg a Szovjetunióban, és a parancs végrehajtását személyesen ellenőrizte. Amikor megtagadta a valótlanságokat tartalmazó jegyzőkönyv aláírását, bosszúból rácsukták az ajtót a kezére. Az ujjai össze törtek, nem is forrtak össze rendesen, aminek következményei élete végéig megmaradnak. Végül úgy szabadult meg a kínzásoktól, hogy aláírt egy beismerő vallomást, de nem halálbüntetést maga után vonó bűnökről. Nem is állították bíróság elé, de szabadon sem engedték, hanem a kistarcsai intemálótáborba vitték. Ettől kezdve sorsa hosszú ideig más hatvani vasutasokéval hasonlóan alakult.36 Az Andrássy út 60-ban és más államvédelmi kirendeltségen lefolytatott előzetes kényszerkihallgatások során erőszakkal kikényszerített beismerő vallomások ellenére a hatvani vasutasok közül senkit nem állítottak bíróság elé, és nem ítéltek el, a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok szerint, "csak" internálták őket. Nem így jártak el a hatvani szerzetesekkel, őket bíróság elé állították, elítélték, és hosszú éveken át börtönben is tartották. 32
