Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Hatvani vasutas családok internálása 1950-ben - A tüntetés szétverése
vásárolták vagy pótolták a kiutalt mennyiséget. Tény az, hogy többek állítása szerint alkoholos állapotban voltak, amikor a tüntetők ellen felléptek. Az erőszak alkalmazásával azért vártak, mert megkísérelték a békés megoldást, legalább látszólag. Másrészt bíztak abban, hogy a tüntetők közül sokan belefáradnak a részvételbe vagy a bámészkodásba és hazamennek. Végül pedig megvárták a kezdéssel a besötétedést. Féltíz tájban Péter Gábor utoljára telefonált a kolostorba. Megkérdezte vészjóslóan, hogy hazamentek-e a tüntetők. Miután erre nemmel válaszoltak, közölte hogy ezek után ő fog intézkedni. Intézkedett is. Az este beállta után a gyerekek közül sokan hazatértek, de elhagyták a templom környékét azok a felnőttek is, akik csak kiváncsi szemlélői voltak az eseményeknek. A meggyőződésből tüntetők azonban kitartottak, a helyszínen maradtak. Beszélgettek, énekeltek és hangosan imádkozták a rózsafűzért. A pártszervezet közeli épületéből közben hangszóróból mozgalmi dalokat közve- títtek olyan hangerővel, hogy azt a távolabbi utcákban is hallani lehetett.Feltehe- tően túl akarták harsogni a tüntetők hangját, el akarták nyomni az egyházi dallamokat, de lehetséges, hogy ezzel is buzdítani kívánták a támadásra készülődő karhatalmistákat. Késő este, tíz óra tájban a felsorakozott teherautók lámpáival megvilágították a színhelyt. Az államvédelmisták tisztjei felszólították a tömeget, hogy oszoljanak szét és menjenek haza. Amikor ennek nem volt foganatja, vízi fecskendőből vizet zúdítottak rájuk, de ez is hatástalan maradt. Végül jelző vagy riasztó lövéseket adtak le, majd a teherautókról leugráltak a katonák, drótkötélből kordont húztak és puskatussal kezdték verni az embereket. Jajgatás, sikoltozás kezdődött, a tüntetőkön páni félelem lett úrrá. Aki tehette menekült: meglapultak az árokban, felmásztak a fákra, átugráltak a kerítésen, elbújtak a bokrokban vagy a kukoricásban, bemenekültek a templomba, a kolostorba, elrejtőztek a közeli iskola pincéjében. Az egyre jobban megvaduló ávósok, miután szétverték a tüntetés magvát, kezdték elfogni az embereket, akiket behurcoltak a volt katolikus kör épületébe, majd üldözőbe, vették a menekülőket. Berontottak a templomba. Ott elfogták a jelen lévő papokat. A hívek tiltakoztak, meg akarták akadályozni a papok elvitelét. Dulakodás kezdődött. A zűrzavarban az oltárról egy arany kehely a földre esett, amit egy asszony magához vett. Odahaza elrejtette egy párnába, majd magával vitte a Hortobágyra is az internálásuk alkalmával. Szabadulása után adta vissza a plébánosnak. Nem hagyták békében a kolostort sem. Ott szinte mindenkit véresre vertek. Az egyik szerzetes megszámolta: tizenhatszor verték arcul. Többen elájultak az 19
