Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Hatvani vasutas családok internálása 1950-ben - Kísérlet a békés szétoszlatásra
fékező, párttitkárhelyettes vallomása szerint saját fülével hallotta, amikor a tömeg azt kiabálta:"agyon kell ütni a kommunistákat, mert nem akarjuk, hogy a gyermekeinket marhák neveljék! Nem hagyjuk a papjainkat!" Véleményünk szerint a tüntetés hangulata is változó volt. Alkalmanként felforrósodhatott, máskor szelídebb maradt. Maga a tömeg sem volt egységes. Az emberek között voltak indulatosabbak és mérsékeltebbek. Időnként hallatszott indulatos kifakadás, jajveszékelés egyesek részéről. Mások csendesen imádkoztak, egyházi énekeket énekeltek. Berki Sándomé általános iskolai tanár, a 2. számú általános iskola párttitkára: "Én magam is kiváncsi voltam, és amikor sötétedni kezdett, elmentem a templom közelébe. Rengeteg nép állta körül a templomot. Imádkoztak, énekeltek. A hivatalsegédünk Fülöp Istvánná volt. Ő is énekelte nagy buzgón: Boldogasszonyanyánk, régi nagy patronánk... Ez nekem nagyon kedves énekem volt. Én magam is elkezdtem énekelni a templomnál, mint párttitkár."17 Kísérlet a békés szétoszlatásra A Magyar Dolgozók Pártja helyi vezetői kísérletet tettek arra, hogy a tüntetést erőszak alkalmazása nélkül feloszlassák. Népnevelőket küldött ki a városi és a vasúti bizottság is. Az előzőekben megnevezett Juhász József, Stefler János, Gaál Ignác, Árti Ferencen kívül tudunk még Berkes Illés és Nagy József ilyen jellegű tevékenységéről. A tömeg azonban nem hallgatott a népnevelőkre vagy azért mert nem ígérték meg a szerzetesek bántatlanságát, vagy ha megígérték, nem adtak nekik hitelt. A népnevelőkön kívül mások is megjelentek a hatalom megbízásából a tüntetés és a tüntetők megfigyelésére. így például látták az MDP városi titkárát, Balázs Lajost továbbá Baki Saroltát, Berényi Istvánt, Vargánét és Lakatos Imrét. A rendőrség megbízásából részt vett a tüntetés megfigyelésében Csaszlai Ferenc fűtőházi munkás. Tóth Sándor is megemlítette tanúvallomásában, hogy délután három óra tájban látta, amint egy ávéhás személyautó megállt a tömegben, majd rövid idő múlva visszafordult. A szerzetesek a vádakkal ellentétben nem uszították a híveket, sőt éppen arra igyekeztek rábírni őket, hogy hagyják el a helyszínt, menjenek haza. Majláthi Györgyné: "A tüntetés napján édesanyám dolgozott, én meg a húgommal ott voltam a tüntetésben. Bent voltam a templomban is. Emlékszem, hogy a szószékről valamelyik atya, talán a főtisztelendő, arra kérte a jelenlevőket, hogy menjenek haza, nehogy valami probléma legyen. Erre a kérésre azonban senki 17
