Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - Egyéb internálótáborban
annak a nyomait, ahogyan vele bántak, a vallatások, a kínzások nyomait. Az ávósok teljesen önkényesen bántak az emberekkel, önkényuralmat csináltak. Baracskán mindenki elmondta, hogyan bántak velük. Nők is be voltak osztva az ávósok közé. Ők bántalmazták a legjobban a foglyokat. Rákosi megszüntette a nyilvános házakat. Onnan nagyon sok nő az ávónál helyezkedett el. Baracskáról Kápolnásnyékig eljutottam gyalog és szekéren. Ott vártam a vonatot, de mindenki lesett /figyelt/, mert sejtették rólam, hogy most szabadultam. Abban az időben az ipari tanulók egyenruhát viseltek. Fekete ruhát tányérsapkával. Amikor beültem a vasúti kocsiba és ezeket megláttam, azt hittem, hogy fiatalon besorozott ávósok. Nem szóltam senkinek, csak az ablakon lestem/néztem/kifelé, így érkeztem meg Hatvanba. Nem az állomás felől szálltam le, attól féltem, itt várnak rám és újból lefognak. Az elbocsátó levelem egyúttal vasúti menetjegy is volt, nem kellett fizetnem. Erre rá volt írva, hogy a hazaérkezésem után huszonnégy órán belül jelentkezzem a rendőrségen. Ezt meg is tettem. Másfél éven keresztül voltam még rendőrségi felügyelet alatt. Eleinte hetenként, az utolsó évben pedig már csak havonta kellett jelentkeznem. A végén adtak egy írást arról, hogy megszüntették a rendőrségi felügyeletemet. A vasúthoz nem is mentem vissza, a régi munkahelyemre, hanem a Mátravidéki Erőműnél kerestem munkát. Mindig az járt előttem, hogy valaki a vasúttól vitetett engem el. Azt többen látták a vasútnál, hogy mi, fiatalok megyünk oda /a tüntetéshez/, azt nem titkoltuk, meg is mondtuk. Mindig arra gondoltam, hogy innen vitettek el. Természetesnek vettem, hogy ha visszamegyek a régi munkahelyemre, az ügyem megint Kis Pistához kerül, ő pedig el is húzta volna, hogy én visszakerülhessek a vasúthoz. Tudtam arról, hogy a többi internáltat sem vették vissza, akik a Hortobágyról hazajöttek. Egyenesen az Erőműnél kerestem munkát. Ott alkalmaztak is. Vittem azt a papírt is, amit a rendőrségtől kaptam. Akkor volt ott egy másik egyén is, aki a rendőrségi megfigyelés alatt volt. Mi úgy neveztük, hogy "házi maccs". "Házi maccsod van neked is." Az valóban hunyadista volt. Ó több időt töltött internálásban,például Tiszalöknél is dolgozott. Baranyi Jancsi volt, aki a Szőlőhegyen lakik. Őt nem a tüntetéssel kapcsolatban vitték el, hanem már korábban, csak a munkahelyen találkoztunk. Az erőműnél a személyzetis tudta, hogy mi internáltak voltunk, de fel kellett vennie bennünket és fel is vett. Én ott letöltöttem harminchét évet, onnan mentem nyugdíjba is. A munkahelyemen, a személyzeti osztályon időnként érdeklődtek a rendőrök felőlem. Nincs-e valami panasz ellenem. 131
