Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - A hortobágyi Kónya-tanyán
A felszabadulás után ő lett a fűtőház főnöke, erről papír is volt oroszul. Amikor a pártok megalakultak, a féljem a szociáldemokrata pártba lépett be. Lehet, hogy ez is közrejátszott a későbbi internálásban, bár az is igaz, hogy eljártunk templomba is. Néhány hónappal az internálásunk előtt költöztünk ebbe a házba, amely ősidők óta a Zsákai családé volt. Nyolcvannégy éves ez a ház, mert akkor épült, amikor a sógorom, Zsákai András született. Amikor ideköltöztünk, azt gondoltuk, hogy ezt majd szépen átalakítjuk, átépítjük szép nagy háznak, de bizony ez nem sikerült. Az 1944-es bombázást a másik utcában éltük át, közvetlenül a sínek közelében. Akkor még mint fiatal házasok, ott laktunk albérletben. Ott kibombáztak bennünket, azért kellett aztán ide költözködnünk. Az újhatvani tüntetésben sem a féljem, sem én nem vettünk részt. Nekem nem sokkal azelőtt vették ki a mandulámat. Az orvos még haza sem akart engedni, csak én ragaszkodtam hozzá. Elképzelhető, hogy a friss mandulaműtét után nem nagyon volt kedvem az utcán mászkálni. A féljem meg nem is volt idehaza. Szertámok volt a vasútnál, és egyenruháért kellett elutaznia Egerbe. Ezt papinál tudta igazolni. A papír nála is volt, amikor kihallgatták. A tüntetésből nagyon keveset láttam, csak annyit, amennyit akkor láthattam, amikor vízért mentem az ártézi kútra, amely a templom mellett volt. Ha igazán csak az lett volna a cél, hogy a szerzeteseket elvigyék Hatvanból, elvitték volna őket éjjel, mint ahogy bennünket is éjjel vittek el. A tüntetés 19-én volt egy hétfői napon. Az uram 24-én, szombaton azzal jött haza, hogy őt elbocsátották a vasúttól fegyelmileg. Nagyot néztünk, nem tudtuk mivel magyarázni. Elmondta még azt is, hogy hétfőn tárgyalás lesz Pesten, amelyre távirattal hívták be. El is ment a tárgyalásra. Hétfőn este 9 órakor jött haza, mert a tárgyalás nagyon hosszan elhúzódott. Elmondta, hogy mindenféle képtelen dolgokkal vádolták őket. Az egyikőjük ellen az volt a vád, hogy a tizennégy éves fia lázított. Éne felállt az illető, és azt mondta: "Igazgató úr! Bocsánatot kérek, de sem feleségem, sem gyerekem nincs, nőtlen vagyok." A másikra azt mondták, hogy a felesége volt ott a katolikusok tüntetésén. Éne az illető kijelentette, hogy a felesége református. A férjemet hazajövetele után felköszöntöttük névnapja alkalmából. Én egy karikagyűrűt vettem neki, mert ami volt, azt elveszítette. Éppen húztam fel az ujjára a gyűrűt, amikor belépett egy rendőr: "Zsákai úr! Magáért jöttem, elviszem egy ötperces kihallgatásra." 119
