Berecz Mátyás (szerk.): Az Egri Vár Híradója 44-45. (Eger, 2013)
Szalainé Király Júlia: A láthatatlan ember arcai
rajong, a halálba is követi. Zéta ekkor eszmél rá, hogy van szív, mely őérte dobog. Elfogadja Dsidsia szerelmét, mellette rátalál az élet igazi értelmére, a szeretetre. Nagy titkát azonban örökre a szívébe zárja. Gárdonyi sokáig kereste a regény címét: „Első címe volt: Napenyészet. Ezt üresnek láttam. A második: Szerelem rabszolgái. Ezt meg jókaisnak éreztem. Ezt is törültem. Legyen: Láthatatlan ember." Rendkívül nehéz feladatra vállalkozott Gárdonyi az Isten rabjai című regény írásakor. A modem kor embere számára kellet közel hoznia a világi örömökről lemondó kolostori életet, annak látszólagos eseménytelenségét, érthetővé és élményszerüvé tenni Margit vallásos rajongását. A regényben az „égi liliom” lelki tökélesedésének folyamatát rajzolta meg Gárdonyi. Margitot apja még születése előtt Istennek ajánlotta, hogy ezzel segítsen bajbajutott országán. Nevelése e szent cél érdekében történt. Kisgyermek korától domonkos rendi apácák fordították tekintetét az ég felé, szoktatták vallásos életre, a regulák pontos betartatása. Az idő múlásával Margit a lelki élet, az isteni szerelem (amor sanctus) olyan magas fokára jutott el, ahová már sem nevelői, sem lelki atyja nem tudta követni. Túljutott minden világi gyarlóságon, regulán és dogmán. Mélyen átélt személyes hite kétely nélküli, amelyért minden megaláztatást vállalt. Apjával is szembeszállt: az égi jegyességet választotta a földi házasság helyett, hogy beteljesíthesse a király felajánlását. A regény végén nemcsak Krisztus országának polgára, hanem Mária-alakban nemzetének védelmezője is. A befejezéssel Gárdonyi eltér az eredeti legendától, annak az írói hitvallásnak a szellemében, amely szerint a műalkotás nemcsak esztétikai érték, hanem nemzeti tett is. Rendkívüli érzékenységének, írói fantáziájának köszönhetően mindig látta is azt a világot, melyet ábrázolt. Ezért tudta oly hatásosan összeegyeztetni a realista, részletező leírásokat a lelki folyamatok lírai hangvételű ábrázolásával. Regényeinek középpontjában mindig egyéni történet áll. A történelmet individuális szinten ábrázolja, vagyis a történelmi eseményekből annyit tudunk meg, amennyi hősei személyes életét befolyásolja. Szereplőinek élete a gondolatok és 98
