Berecz Mátyás (szerk.): Az Egri Vár Híradója 44-45. (Eger, 2013)

Jászberényiné Kovács Katalin: Pettson kirándulása Egerben

a tíz hebehurgya tyúkjukkal, a szomszédaikkal, Andersson nénivel és Gustavsonnal. Kezdett erős honvágyuk lenni.- írjunk egy képeslapot nekik! - ajánlkozott Findusz. Pettson jónak találta az ötletet. Pettson megírta a lapot, mindenről beszámolt, majd Findusz mancsát koromba nyomta, és egy nyomatút tett a képeslap aljára.- Biztosan ők is sokat gondolnak ránk. - fűzte hozzá Findusz.- Vagy épp örülnek, hogy nem vagy ott és nem zargatod őket! - tette hozzá Pettson.

A képeslapon ékeskedett egy hatalmas torony is a sok nevezetesség mellett. Findusz, mint aki az előző kijelentést meg se hallotta, megkérdezte.- Mi ez?- Ez a Minaret, több száz éves, a törökök építették amikor elfoglalták a várost. - válaszolta Tóni.- Menj ünk fel mi is ! - kiáltott Findusz.

Pettsonnak és Tóninak nem annyira tetszett az ötlet, hogy 97 lépcsőt megmásszanak, de amikor felértek, a kilátás kárpótolta őket a fáradtságért. A körerkélyen körbesétálva az egész városra csodás panoráma nyílt. Alig tudtak betelni a látottakkal, ám egyszer csak azt vették észre, hogy lent a Minaret tövében egyre több ember gyűlik össze és mindenki tátott szájjal bámul felfelé. A két kandúr a körerkély peremén sétálgatott, a mellső mancsukkal egyensúlyozva szórakoztatták a nézősereget. A néma csendet tapsvihar váltotta fel. Pettson és Tóni is összecsapták a két kezüket, majd elmosolyodtak. Aztán amikor már nagyon elfáradt a két macska az egyensúlyozásban, szép óvatosan beleugrottak a gazdáik ölébe. Ekkor tört ki csak igazi tapsvihar. A lent ácsorgó emberek azt gondolták, hogy a két öreg az idomár és sorra gratuláltak nekik. Ök pedig büszkén fogadták az elismerő szavakat, jól esett már nekik a sok gaztett után egy kis elismerő szó a macskáikat illetően.

A vendégeskedés utolsó napjai is tartogatott még egy-két kalandot. Az érsekkerti piknikezés alkalmával történt, hogy a kandúrok sok kis

139