Berecz Mátyás (szerk.): Az Egri Vár Híradója 42-43. (Eger, 2011)

H. Szilasi Ágota: Papírhölgyek

lehetőségeket, áradó szellemiséget tükröző viseletét e kornak. A nők szögletesen vagy kereken kivágott dekoltázsú ruhájának dereka a helyére csúszott, s a férfiak mellénykéjéhez hasonlóan, fűzéssel szorították össze, kiemelve testük szuverén szépségét. A kivágások mentén, a fűzés alól és a szalagokkal összefogott buggyos ujjak hasítékaiból kikandikáltak a finom vászoningek. A szoknya enyhén ráncolt, alja kerek. A test mind szabadabb mozgását biztosító viseletekhez való selymet, bársonyt, arannyal és ezüsttel átszőtt arabeszkes, gránátalmás brokátot már nem Keletről importálták, hanem Itália saját, fejlett szövőipara állította elő. Az eleinte inkább világos színű kelmékből készült, itáliai mintára szabott öltözékek Mátyás királyunk udvarában is kedveltek voltak. Nem beszélhetünk azonban egységes öltözködési stílusról, hiszen amellett, hogy a különböző városállamok más és más divatot hoztak létre, a társadalmi rang is befolyásolta a ruházat pompáját, vagy visszafogottságát. A festményeken és a szobrokon ránk maradt ábrázolások híven őrzik számunkra e kor káprázatos kultúráját.

Az Egri Képtár falai, a reneszánsz terem kort idéző festményei között „sétálgató” bábukon megjelenő papírviseletek egységében múlt és jelen üzenetét élhettük át. Varga Anikó papírruháinak költőiségét, a színek pompás kavargásából szerveződő harmóniát, a papír üzenetet elraktározni képes misztériumát közel fél éven át élvezhettük.

96