Berecz Mátyás (szerk.): Az Egri Vár Híradója 42-43. (Eger, 2011)

Nagy László: A gyöngyöspatai Szűz Mária plébániatemplom építéstörténetének kérdései

Ennél a résznél ugyanakkor egy fontos részletre szeretnénk felhívni a figyelmet. A korábbi periodizációk az északi szentélyfal alapozásának keleti vége és a kripta között lévő É-D irányú falszakaszt egykorúnak vették, és az egyenes szentélyzáródás ÉK-i sarkát vélték felfedezni benne. Ha azonban alaposan szemügyre vesszük az ásatási fotókat, azokon jól látható, hogy e két fal egyáltalán nincs kötésben egymással (3. ábra), de a feltárt falakat összesítő rajzon sem egynemű falsarokként vannak bemutatva: tehát semmiképpen sem alkothatták egy szentély összefüggő falait. Ez a megfigyelés kulcsfontosságú problémát vet fel számunkra. így ugyanis fenekestül borul az az elmélet, miszerint e két fal alkotná a XIV század eleji periódus szentélyének északi és keleti falát. Ráadásul az, hogy a feltételezett déli templomfal hogyan kapcsolódott ezekhez, még inkább meghatározhatatlan, mivel egy XVII. századi kripta beépítésekor az annak helyén lévő falakat teljesen elbontották. Sajnos nem készült elég fotó, illetve a rajzi dokumentációval sem jutunk előbbre a kérdésben: annyi azonban biztos, hogy e falakban semmiképpen sem szabad egy szentély összefüggő alapfalait látnunk.

AIII. periódus szentélyének datálása a rajta talált freskó alapján

Ama is álló szentély E-i falának kutatása során egy középkori freskó maradványának részletei bontakoztak ki (5. kép). Ezen jól kivehető volt egy ágyon fekvő, teljesen felöltözött női alak; az ágy lábánál

3. ábra: A J. szelvény ÉK-i részében talált falak DNy felől

42