Berecz Mátyás (szerk.): Az Egri Vár Híradója 42-43. (Eger, 2011)

Horváth Hajnalka: Végvár és társadalma a korszakváltás idején (1686-1711)

rültek szembenézni, és éppen ez az alkalmazkodóképesség és az új kihívásoknak való folyamatos megfelelés vált a legfőbb jellemzőjükké. Rámutatott arra, hogy egyes évekhez kötődő változások csak hosszas idő alatt értek tényleges valósággá, példaként Buda mint magyar székváros 1686-os visszaállítása, Rákóczi-szabadságharc 1703-ban meghirdetett modernizációs tervei idézhetők, s hasonlóképpen kétségbe vonható, hogy az 1711-es szatmári béke valóban megteremtette e a békés fejlődés lehetőségét.

Dukkon Ágnes előadásával („A kalendáriumi krónikák tudósításai a kuruc kor hadi eseményeiről az 1670-es évektől a 18. század első harmadáig”) a kor populáris kultúrájába nyerhettünk betekintést, a történészek által korábban kevéssé használt forrástípus, a kalendáriumok révén. A kalendáriumok a korszak legnépszerűbb, legszélesebb társadalmi rétegekhez eljutó információs formájának számítottak, ezért rendkívül értékes forrásnak tekinthetők. Ugyanakkor a téves évszámok, az elírások bizonyítják, hogy a korábbi naptárkiadások szolgáltak alapul az újabb kalendáriumokhoz, a krónikaszerzők ehhez fűztek jelen idejű feljegyzéseket. Dukkon számára a széles időbeli (1670-es évektől 18. század elejéig) és térbeli (Lőcse, Bártfa, Nagyszombat, Komárom, Kolozsvár) intervallumot átfogó vizsgálat lehetőséget teremtett arra, hogy egyes városokhoz-kiadókhoz kötődő - tendenciózus - szemléleti modelleket vázoljon fel. így a kolozsvári nyomdát a magyar ügy elkötelezettjeként jelenítette meg, a magyar történelmi események hangsúlyos szerepeltetésével, a német katonaság pusztításairól szóló rendszeres beszámolók révén. A lőcsei kalendáriumok a törökellenes harcokról részletesen tudósítottak, de a kuruc-labanc küzdelmekről csak mozaikszerüen, semleges álláspontra helyezkedve, ugyanakkor egy másik felvidéki város, Bártfa a 18. század elején a Rákóczi-szabadságharc eseményeire várakozással tekintett.

G. Etényi Nóra a nemzetközi színtéren bekövetkező változások, a nemzetközi nyilvánosság felől világította meg a végváriak helyzeté -137