Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 40-41. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2009)

Petercsák Tivadar: Mesteravatás az egri várban

A céhek privilégiumlevelei szabályozták a mesterség elsajátításának a folyamatát, az inasok és a legények ügyeit, a vándorlást, a céhgyűlések rendjét, a mesterek szakmai, vallási magatartását és viselkedését. A mesterség művelőinek az összetartozását a céhládák jelképezték. A nyitott láda körüli céhgyűlést tekintették hivatalosnak, de itt szegődtették és szabadították fel az inast, fogadták mesterré a remeklőt. A nyitott láda előtt tilos volt rendetlen öltözetben, kigombolt kabátban, fegyveresen, pálcával, sarkantyúval megjelenni, illetlenül beszélni, köpködni, inni, dohányozni, kártyázni vagy kockázni. A ládában tartották a céh minden fontos iratát, a privilégiumlevelet, a jegyzőkönyveket, az inas szabadító leveleket és a pecsétnyomókat. A céhládák rendszerint két nagyobb kulcscsal záródtak, melyeket a céhmester és az alcéhmester őrzött. A ládák díszítményei között céhemblémákat, a céh védőszentjeit - mint pl. az egri bodnárok 1703-as céhládáján Szent Orbán és Szent Medárd pásztorbottal és szőlőfürttel - vagy a jellegzetes szerszámokból összeállított címereket találhatunk. Gyakoriak a ládákon a feliratok, a készítésére vagy a javítására utaló évszámok és a vezető tisztségviselők nevei. A Dobó István Vármúzeum 10, a Mátra Múzeum 6 céhládát őriz a 18-19. századból, de akad közöttük 17. század végi darab is. A céhpecsétek az egyes mesterségek jelvényeit, jellegzetes szerszámait és termékeit ábrázolják az alapítás évével és a céhre utaló feliratokkal. Ezzel hitelesítették a céh hivatalos iratait, az inas-szabadító és vándorlást igazoló leveleket. A behívótábla a céhszervezet hatalmi jelvénye volt, a céhmester ennek a körbeküldésével hívta össze gyűlésre a tagokat. A behívótáblát a céhmester indította el, és valamelyik inas hordta körbe, ennek felmutatásával igazolva, hogy a céh dolgában, az elöljáró nevében intézkedik. A céhek összejövetelein fontos szerepe volt a céhkancsóknak, korsóknak, serlegeknek, amelyek az együvé tartozást szimbolizálták. Ezeket használták a különböző ünnepi lakomák, mesterválasztás, inas-felszabadítás vagy legényavatás alkalmával. A céhbe való felvétel alapja a remek, a mesterdarab elkészítése volt, feltéve, ha a jelölt minden egyébnek megfelelt: törvényes ágyból szárma-