Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 40-41. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2009)
H. Szilasi Ágota: „Vad színek Egertől Nagybányáig" - Ziffer Sándor (1880-1962) kiállítása
Mégis festészetét egy jól körülhatárolható, a magyar művészet szempontjából kiemelkedő generációhoz sorolhatjuk; a modem magyar művészetet megalapozó Nagybányai festőiskola kiemelkedő egyénisége lett. A neós mozgalom kezdetén, 1906-ban, Czóbel Béla (1883-1976) invitálására látogatott először a kolóniára, s pár évet leszámítva, amíg Párizsban és Németországban tartózkodott, egész élete végéig, 1962-ig ott maradt. Tanulmányait a dekorativitásra építő budapesti Iparművészeti Iskolában kezdte, majd 1900-tól a müncheni akadémián tanult. 1902-ben átiratkozott a nagybányai festőtelepet megalapító Hollósy Simon (1857-1918) müncheni szabadiskolájába, de a sors érdekessége, hogy ekkor Hollósy már nem dolgozott Nagybányán, hanem tanítványaival Fonyódon, Vajdahunyadon majd Técsőn töltötte a nyarat. A század eleji Párizs, az ott forrongó művészeti élet (posztimpresszionizmus, fauveizmus), valamint a pár évvel később megismert német expresszionizmus meghatározó élmény volt Ziffer művészete formálódásában, mely hatás 1918-as végleges hazatelepedése után is mértékadó maradt festészetében. Képalkotását mindvégig az érzelmi és a racionális elemek (vad színek, erőteljes ecsetkezelés, de szerkesztett képkivágás), a látvány valódiságának és átírásának küzdelme határozta meg. A két világháború között Ziffer Sándor képviselte legkövetkezetesebben az avantgárdé hagyományokat Nagybányán. Sírig tartó szerelem kötötte a gyönyörű környezetben elterülő bányavároska iránt. Soha ki nem fogyó érdeklődéssel festette meg újra és újra az őszi színekben lobogó Morgót, a Kereszthegyet, a bájos polgári Ligetet, a virágzó gesztenyefák díszébe öltözött Virághegyet, a kanyargó Zazart vagy a város girbe-gurba utcáit szegélyező ódon épületeket: a pénzverdét, a régi malmot, a templomokat, az István-tornyot. Vagy, ha éppen nem volt kedve távolabb menni, saját kertjében állt a festőállvány elé, és hol innen, hol onnan varázsolta a felfeszített vászonra a nyári kert buja vegetációját, kiválóan bizonyítva a posztimpresszionista festők azon alaptételét, miszerint a természeti látvány csak apropó a kép megszületésére. És mivel Ziffer egy kicsit mindig másképp jelenítette meg Nagybánya és környéke kies vagy éppen drámai tájrészle-