Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 40-41. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2009)

Fodor László: Dobó István földi maradványainak kutatása, megtalálása és újratemetése Dobóruszkán

Az I. világháború kitörése azonban megakadályozta a komolyabb munkálatokat, s csak arra kerülhetett sor, hogy a Nemzeti Múzeum munkatársai az alapozási munkálatoknál előkerült, nyilván a falu korábbi temetőjéből származó csontmaradványokat összeszedessék, és a kripta üregében egy ládában elhelyezzék. Ily módon Dobó tényleges temetkezési helyének hollétéről, valamint a tumba eredeti elhelyezéséről a későbbi nemzedékek már nem rendelkeztek adatokkal, csak feltételezésekkel. E feltételezések közül, az 1890-es évekből Demek Antal dobóruszkai esperesnek az a vélekedése bizonyult megközelítően helytállónak, amelyre Szederkényi Nándor is hivatkozott Heves megyéről szóló munkájában, s amely szerint Dobó hamvai a déli Szt. Anna mellékoltár alatt nyugszanak. Feltételezzük, hogy Demek Antal e közlése régi helyi hagyományokon alapult, amelyet megerősített az oltár asztalát alkotó, az egri hőstettet dicsőítő feliratos oldallap. A szétbontott síremlék oldalainak és Egerbe került fedlapjának összetartozását azonban már a 19. század kutatói, történészei sem minden esetben ismerték fel. Míg a heraldikus Csorna József és munkatársa egyértelműnek tekintette a síremlék különböző részeinek összefüggését, addig az említett Demek esperes féle forrás a fedlapot külön szoborműként kezelte - igaz, evvel megkérdőjelezte a sírra vonatkozó, végül helytállónak bizonyult információit is. Ez eleve zavarta a Dobó kutatás kiindulópontját, annál is inkább, mert a későbbi történeti kutatás is a felé a feltételezés felé hajlott, hogy Dobó hamvai elsősorban a kriptában keresendők, illetve, hogy azok a protestánsok által feltételezetten feldúlt sírból kerülhettek a templom valamely más részébe. A századelő kutatási szándéka a 2006-2008-as ásatással valósulhatott meg. Köszönhetően a Dobó hagyomány ápolása legkövetkezetesebb szószólójának, Varga Lászlónak a Csemadok dobóruszkai elnökének, s nem különben az ásatás „motorjainak", Lakatos László polgármesternek, aki az ásatást kezdeményezte és bonyolította, valamint Weiszer Attila plébános úrnak. Az ásatás szakmai vezetője dr. Jan Chovanec, a Tőketerebesi Múzeum régésze