Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 40-41. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2009)

Czakó Anita-Láng Petra Fanni-Varga Dorottya: Reneszánsz költők Egerben

értelmében vett vitézi éneket, amely a katonaélet szépségeit dicsőíti, csupán egyet írt Balassi, ez az Egy katonaének. Ezt megelőzően azonban három versében is felbukkan a végvári élet témája. Ezekben a költeményekben nem „a végek dicsérete" tölti ki a szöveg egészét, hanem valamilyen más témának alárendelve jelennek meg a vitézi életforma jellegzetes képei. Példaként említhető a Borivóknak való költemény. A vers keretes szerkezetű, a keret a pünkösd ünnepe iránti tisztelet kifejezése. Pünkösd dicsőítése után az ötödik versszakban újabb egység kezdődik, melyben a végvári élet jellemző képei uralkodnak. Két versszakon keresztül a katonák időtöltését ábrázolja, melyeket maga is sokszor űzhetett az egri várban. „Sőt még az végbeli jó vitéz katonák, Az szép szagú mezőt kik széllel bejárják, Most azok is vigadnak, az időt mulatják. Ki szép füven lévén bánik jó lovával, Ki vígan lakozik vitéz barátjával S ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral." Balassi legismertebb és legtökéletesebben szerkesztett vitézi verse az Egy katonaének, melyet A végek dicsérete címen is szoktak emlegetni. A költő ezzel a versével emlékművet állíthatott a vitézi életforma eltűnő hőskorának és Egernek, ahol a magyar történelem legnagyobb, legdicsőbb hősei „születtek". Nem a közvetlen élmény ihlette ezt a kiemelkedően szép verset, nem csaták hevében, harcok szünetében született. Már eltávozott Egerből, amikor 1589-ben megírta. A búcsú, az emlékezés és a visszatekintés volt alkotóforrása.