Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 40-41. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2009)

Fónagy Orsolya: Reneszánsz mozaik

be akarta összefogni a többi várossal, 1476-ban egységesen akarta megadóztatni a városokat, de ezt nemcsak Eger utasította el, hiszen így nagyobb lehetett volna a kirótt adó." A következő személy, akit megkérdeznék, Arany Mihály egri polgár lenne. „Mesterségem szerint bognár vagyok. Főleg hordókat, puttonyokat, dézsákat készítek, amelyekre nagy a kereslet a szőlőművelők körében. Nem sokan vagyunk még a városban kézművesek, de egyre többen foglalkoznak ilyesmivel. Mivel az egri emberek többsége a szőlőtermelésből tartja fent magát, nem meglepő, hogy az iparcikkeket jó pénzért lehet értékesíteni. Iparáganként különböző céhekbe szerveződünk, ahova bejutni ugyan nem könnyű, de szükséges, hiszen a céhen kívülieket kontároknak nevezik és ellehetetlenítik. Jómagam 7 évig szolgáltam inasként mesterem keze alatt, majd legény lettem és tanuló utam és mesterművem bemutatása után lakomát kellett rendeznem a városi céhes elöljáróknak és belépési díjat kellett fizetnem. Csak ezek után lehettem az egri bognárok céhes tagja. A céh érdekeinket védi, oly módon, hogy korlátozza a tagok számát, a termékek minőségét és gyártható mennyiségét. így valamennyien értékesíteni tudjuk termékeinket, és el tudjuk tartani családunkat. Eger szabad királyi város (Eger a középkorban még csak mezőváros volt! - a szerk.), melyet püspökség lévén a püspök irányít, neki kell adónkat is lerónunk a káptalanokon keresztül, és peres ügyeinkkel a tárnokmesterhez fordulhatunk." Végül Debrői György hitvese valószínűleg ezt mondaná: „Férjem szőlőművelő paraszt és egyben várbéli kocsmáros is. Egerben és a környéken mindenki szőlőtermeléssel foglalkozik, hiszen jobban megéri szőlőt termelni és bort készíteni, mint gabonával foglalatoskodni. Nagyon olcsó, valamint a gabonatermesztéshez igavonó állatra és ekére is szükség lenne. Mivel rosszak a vizek, egyébként is fontos része az étkezéseinknek a bor. Szerencsések vagyunk, mert többet termelünk mint mások. Sokak éppen csak le tudják róni az egyháznak a borból kivetett adót. Nekünk az asztalra is jut belőle és a maradékot a piacon el tudjuk adni az alföldi falvakból idejáró parasztoknak, vagy elcseréljük gaboná-