Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 40-41. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2009)

Erdei László: Balázsdeák István emlékezete

Az elkövetkező évek is az egri várbéli feladatokkal, portyázásokkal, szüntelen harcokkal teltek. 1592-ben a szolnoki, a hatvani, a füleki, a gyulai és jenői bégek elhatározták, hogy a sok kellemetlenségért bosszút állnak az egrieken. Ki is indultak és Szikszó környékén gyülekeztek. Prépostvári Bálint egri főkapitány azonnal jelentést tett a szomszéd végházaknak hadi gyülekezőt szervezve. A magyar had, melynek résztvevője volt Balázsdeák is elenyészően csekély volt a törökök seregéhez mérten. Mivel a mieink szégyennel nem akartak visszavonulni, megtámadták a török sereget a Szikszó táján lévő domboknál. Hiába harcoltak a mieink hősiesen, a túlerő győzött és maga Balázsdeák István több tisztjével együtt rabságba esett. A magyar elöljárók hiába próbálták őt kiváltani, de ez nem sikerült, mert a fővitézeket a szultánnak szokták ajándékozni és azokat pénzért nem lehetett kiváltani. Ezután került Balázsdeák Konstantinápolyi Jedikula rabtoronyba. Sanyarú sorsa volt hősünknek a börtönben. Prépostvári Bálintnak küldött levelében azt írta, hogy éhezik és életét az Erdélyi követeknek köszönheti, akik segélyezik őt. Múltak az évek, s míg ő a héttoronyban raboskodott, itthon az udvar teljesen megfeledkezett nagy érdemeiről. Rudolf király 1596-ban például elrendelte, hogy a jászkapitányságot, melyet ideiglenesen Balázsdeák fia kezelt vegyék el tőle, mivel ő most török rab, tehát polgári halottnak kell őt tekinteni. A király tehát, cserbenhagyta régi hű vitézét. A mieink azonban nem így gondolkoztak, fogoly cserével, pénzzel próbálták fogságából kiváltani. A hős gróf Pálffy Miklós főkapitány minden követ megmozdított kiszabadítása dolgában. 1597. évben sikerült őt kiváltania a fogoly koppányi béggel cserébe. Feltételezés szerint úgy 57 éves kora körül esett rabságba és öt évig sanyargott török fogságban. A hatvanas éveiben járó Balázsdeák István Pálffy szolgálatában állt kitől a csetényi tisztséget kapta és jó fizetéssel látta el. Sajnos további sorsáról semmi adatunk nincs. Valószínű a hosszú rabság szenvedései hamar sírba vitték őt. Az Egerben töltött 35 éve alatt a vitézek példaképe volt, mely emberségben, rendíthetetlen bátorságában nyilvánult meg. Főkapitányi rangot érdemelt volna, de a király az általa ismertebb alattvalóit nevezte ki a tapasztalt Balázsdeák István helyett.