Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 40-41. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2009)
Fodor László: Dobó István földi maradványainak kutatása, megtalálása és újratemetése Dobóruszkán
erős egyezést mutat Thurzó György nádor 1617-ben készült halotti ábrázolásával, mely a trencséni Árva várában található. A Thurzó nádorról készült festmény azért is kínál megfelelő analógiát, mert némileg eltér a szokásos un. „ravatalkép" típusától, s már a koporsóba helyezett főurat ábrázolja, szalaggal összekötött keresztbe tett kezekkel, a testet deréktól lefelé takaró, gyolcs szemfedéllel. A festményen Thurzó György halotti ruhája egyszerű, lényegében hasonló az általunk Dobó Istvánnal azonosított férfi ruházatának maradékával. A Thurzót ábrázoló koporsóképen látható szablyát és buzogányt - a kor szokása szerint nem temették el az elhunyttal a sírba, hanem azok csak a felravatalozásnál, illetve a temetési menetben játszottak szerepet. (A 16-17. századi temetési szertartásokon a szablyát, buzogányt, sisakot és sarkantyút utalva az elhunyt főúr katonai méltóságára -, a gyászmenetben a koporsó mellett kétoldalt külön fegyverhordozók vitték, mint azt több egykorú fennmaradt temetési rendtartás leírásában is olvashatjuk, - így a közhiedelemmel ellentétben fegyvereket aligha kereshetnénk Dobó István, vagy más főúr sírjában.) Itt kell megjegyeznünk, hogy Dobót bár minden bizonnyal rangjához illő, a szokásos ceremóniát betartó, de jóval szerényebb temetési szertartással helyezhették sírba, mint azokat a 16-17. századi főurakat, akik hatalmuk teljében hunytak el, s akiknek temetéséről a fennmaradt rendtartások, ravatalképek alapján tájékozódhatunk. Halála napra pontos időpontjáról, temetéséről nem maradt fenn leírás, s az előzmények is magyarázzák a „csendesebb" szertartás feltételezését. Dobó sírjának kisszámú melléklete között azonban található volt egy olyan jelentős tárgy, ami nemcsak kormeghatározó értékű, de jellege miatt különleges emléknek számít. A test közepe táján 1 darab aranyból készült, vésett, niellós 3 , 16 mm átmérőjű köves gyűrű került elő, melyhez 3 Niello v. nielló: fémből - általában ezüstből - készült tárgyak díszítésére alkalmazott ötvöstechnika. A fémbe bevésett vajatokat ezüst, réz és ólom, valamint kén (változó arányú) keverékéből álló fekete masszával töltik ki, majd 1200 C°-on kiégetik a tárgyat, végül felületét egyenletesre csiszolják és polírozzák. A csillogó ezüstön élesen kirajzolódó fekete niello rendkívül dekoratív hatású. - a szerk.
