Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 39. (Eger Vára Baráti Köre Eger,2007)
H. Szilasi Ágota: Erdélyben vendégeskedő akvarellek
zai akvarellistáknak, mely így néha ajándékozás révén is gyarapodik (Lóránt János Demeter több műve, Meszlényi Attila, Orvos András). Figyelemre méltó az az érdeklődés - s az erdélyi kiállítás kapcsán érdemes összefoglalni az elmúlt esztendők eseményeit -, mely a hazai és a külföldi kiállító helyek részéről az egri múzeum kollekciója iránt megnyilvánul. A budapesti Hotel Kempinski Galériájának felkérésére 1998-1999 telén mutattuk be a legjobb műveket a főváros közönségének. Gyűjteményünk magas szintű kvalitása éppen ezen a kiállításon vált ismét nyilvánvalóvá. Ezután több külföldi meghívást is kaptunk. 1999-2000-ben Finnországban - Helsinkiben és Kemiben - valamint Észtországban - Tartuban -, 2001-ben a csehországi Kutna Horá városában a Philip Morris Dohánygyár támogatásával mutattunk be egy válogatott anyagot. 2002-ben a franciaországi Nantes városától kaptunk meghívást, ahol 36 db akvarellt állítottunk ki. E kiállításokon azonban nem csak az egri rendezvényt képviseltük, hanem a magyarországi akvarellfestészet elmúlt harminc éves történetét és reprezentánsait is. Nagy visszatekintő kiállításunkat 2003-2004 telén rendeztük meg az egri vár Gótikus palotájában Mit szólna William Leighton Leitch, ha ezt látná? címmel, 2007 elején pedig a Miskolci Galériába vittük el a legteljesebb válogatást, közel száz alkotást. Pár héttel ezután Gyöngyösön állítottuk ki a gyűjtemény nőművészeinek munkáit Nemek magánya címmel. A Dobó István Vármúzeum kortárs akvarell gyűjteménye tehát folyamatosan gyarapodik. 2006-ban lehetőségünk nyílott egy gyűjteményi katalógus megjelentetésének Víz-fény-szín-tér, Stílusvariációk egy technikára címmel, összefoglalandó és kiemelendő a műfaj magyar művészetben való újjáéledésének jelentőségét. Hiszen Keserű Katalint idézve az akvarell áttetszősége „különleges értéket képvisel: a felszínen túli világot érzékelteti, a felszínnel együtt. Látása ezzel egyszerűen Jót tesz a szemnek' s az önmagát már csak rövid távokra trenírozó embernek. " Ezt a lelki többletet kívánjuk valamennyi kiállításunkkal a művészetet szerető látogatókban előhívni, s azt hiszem, hogy az erdélyi emberek rá tudtak hangolódni e művek hullámhosszára.
