Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 39. (Eger Vára Baráti Köre Eger,2007)

H. Szilasi Ágota: Egy különleges világ „áttetszőben"

meghívásos rendezvényei köréből kifelejtett bennünket. Egyéb támogató híján mégsem adtuk fel, minden áron az akvarell festészet ünnepévé szerettük volna rendezvényünket varázsolni. Az elképzelt program létrejöttében minden felkért közreműködő nagy szeretettel és segítőkészséggel vett részt, az ő partnerségük nélkül nem vált volna azzá a huszadik biennale, ami valóban sokrétű élményt nyújtott a műfaj kedvelőinek. Szakmai konzulensünk idén is a Magyar Vízfestők Társasága volt, mely egyesület mellettünk állt a válogató- és a díjzsűri lebonyolításában, valamint - ugyan viszonylagos nehézségek árán, de - a szokásos díj odaítélésre is előteremtette a fedezetet. Nagyon örültünk, hogy az Egri Akvarell biennale díjazottaiból 1991-ben megalakult, tehát 15 éves évfordulóját is ünneplő társaság közös kiállítását, az immár negyedik alkalommal megszervezett Angol akvarell magyar ecsettel című válogatást a biennale idején Egerben mutathattuk be. P. Szabó Ernő művészettörténész, az Új Művészet folyóirat rovatvezetője, a társaság történetével kezdetek óta foglalkozó szakértőként a biennale katalógusában tartalmas beszámolót publikált az ország legkiemelkedőbb akvarellistáinak bemutatkozásához. A város egyik legszebb, barokk oszlopcsarnokos belvárosi kiállítótermében, a Keresztény Ifjúsági Klub és a Segít a Város Alapítvány Galériájában térítésmentesen kaptunk helyet e kiállítás megrendezéséhez. Az egri biennálék mindenkori különlegessége volt, hogy a magyar akvarellfestészet történetének kiemelkedő alkotóit igyekeztünk kamara-kiállításokon bemutatni. Emellett - más biennálékhoz hasonlóan - az utóbbi időkben az előző tárlat nagydíj asát is felkértük egy önálló bemutatkozásra. A huszadik biennale történeti kiállítása azonban nem volt annyira „történeti", mint ahogy megszokhattuk, hiszen nem a régmúltba, hanem csak a biennálék négy évtizedébe nyúltunk vissza a válogatásnál. A kiállítás különlegességét az adta, hogy olyan vízfestményekből állítottuk össze, mely művek nagy része valamely korábbi tárlaton egyszer már szerepelt. A gyűjtemény pedig, melyből lehetőségünk nyílott válogatni nem volt más, mint a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori gyűjteménye, amely gyűjtemény mégiscsak arra szerveződött, hogy a hazai művészet legfőbb tendenciáit, legkiemelkedőbb műveit őrizze. Bajkay Éva, a MNG főmuzeológus művészettörténésze, a biennálék régi