Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Király Júlia: Néhány adat az Eger Vára Barátainak Köre megalakulásáról

nek a földtől való kitisztítása, a székesegyház romterületének kitisztítása - helyi tanárok kezdeményezésére és vezetésével jórészt társadalmi összefogással történt. Dr. Lénárt János vezetésével létrejött a munkát koordináló Várásatási Bizottság, mely egészen 1948-ig működött. Az állam tulajdonába került ekkor a Török kert, melynek kezelése a kazamatákkal együtt a városi múzeum feladata lett. 1952 decemberében a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja utasításai alapján és vezetésével megalakult a Múzeumi Bizottság. Ez a társadalmi szervezet a múzeum tanácsadó szerve volt. Célja volt, hogy az ismeretterjesztésben, a népművelési feladatok elvégzésében segítséget nyújtson a múzeumnak. Ez a bizottság képezte a múzeum társadalmi hátterét is. Volt néhány szomszédos ország, ahol ezek a bizottságok fontos gazdasági, sőt olykor politikai szerephez is jutottak, de nálunk megmaradtak a társadalmi hátteret nyújtó szervezetnek. Noha a múzeumnak több segítségre lett volna szüksége, a tudományos munkába, a múzeum gazdasági irányításába nem szóltak bele. Ezek a körülmények kedveztek az új társadalmi szervezettípus kialakulásának. A baráti körök 1957-ben sorra alakultak országszerte. Egy jó ideig még párhuzamosan működtek a bizottsággal, de ez utóbbi szép lassan elhalt, ahogy fokozatosan kerültek át a feladatok az egyesületek kezébe. Az Eger Vára Barátainak Köre Egyesület fontos előképe volt a sárospataki várbaráti kör. Balassa Iván, a miskolci múzeum akkori igazgatója és Dankó Imre szervezésével először alakult meg Magyarországon ilyen kör 1956 áprilisában. Alapszabályuk, működésük mintaként szolgált a többi megalakuló kör számára, természetesen figyelembe véve a helyi adottságokat is. Egerben sajátos helyi körülménynek számított az egri vár. így a baráti kör nem csak a múzeum tevékenységéhez kapcsolódott, hanem egyedi feladattal is bővült tevékenységi köre. Mint ahogy korábban már utaltam rá, a múzeum kezelésében a vár csak egy része volt, tehát a nagyközönség is csak ezeket a részeket látogathatta. A