Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Vincze Dániel: Az egri vár 1614-es javítása és annak előzményei

több pasát is a helyszínre kellett volna vezényelni, mivel a munka felügyelése és irányítása elsősorban a várparancsnok (dizdár) feladata volt, már a helyi(!) tartományi beglerbégek részvételét is külön elő kellett írni az egyes szultáni rendeletekben.

17 További kételyre ad okot az a tény, hogy a nagyobb javítások rendszerint olyan módon kezdődtek el, hogy a helyi tartományi hivatalnokok (beglerbég, dizdár, szandzsékbég, deftendár) egyike kérelmet intézett Isztanbulba, ahonnan a kérelemre válaszul egy szultáni parancs érkezett, amely előírta a felújítás elkezdését, annak lebonyolítását, többször a javítandó épületek pontos megnevezését és méreteit, és még néha a munkálatok anyagi fedezetét is pontosan meghatározták. Ilyen kérelem és szultáni parancs azonban nem maradt az utókorra. Elgondolkodtató a fenn említett, valószínűleg 1598-ból származó forrás is, amely egyrészt közli, hogy az egri vár felújításával párhuzamosan folyt Hatvan és Heves, és kisebb erőkkel Buda megerősítése is. Ebből az következtethető, hogy nem az egri volt az egyedüli várépítési munka a vilajet területén, így a több helyen folytatott építkezések a munkaerő szükségszerű megoszlását, s így az építkezés hatékonyságának csökkenését hordozták magukban. Nagy szükség volt viszont ezekre az erődítési munkákra, ugyanis egy 1597-es török felirat szerint a megszállás első évében „eleinte mi [a törökök - V. DJ is sok bajt szenvedtünk, és sokan közülünk meg ölettek".^ A külső fenyegetettség tehát nem múlt el a vár elfoglalását követő, és a foglalást biztosító mezőkeresztesi csata után sem. Visszatérve a fönt idézett 1598-as vármunkákra, fontos körülmény az, hogy pusztán a gyöngyösi vármunkát végző robotoló jobbágymunkaerő egy részének más helyre irányítása után mára munka befejezéséhez annál kevésbé volt remény". Tehát nem ez volt egy17 Fodor P: Török. i. m. 376. 18 Podhradczky J.: Egerben, i. m. 260.