Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Buzás Gergely: Az egri székesegyház XIII-XIV. századi gótikus épülete

tély északkeleti kápolnájával elbontották, ekkor a sekrestye boltozati rendszerét is megváltoztathatták. Bár a sekrestye falai és ablakai bizonyosan a XIII. század közepéről származnak, ám ez nem zárja ki, hogy boltozatát és az azt tartó középpillért csak a hosszház befejezésével egyidejűleg a XIV. században építették fel. Az új hosszház-szakaszok stílusa más, mint a keleti részé. Míg a régebbi részen inkább francia eredetű formákat láthattunk, a nyugati szakaszok mintaképe a Freiburg am Breisgau-i münster 1250ben megkezdett, de csak a XIV. század elején befejezett hosszházának támaszrendszere illetve árkádívei lehettek. Innen származtatható az a hengertag-kötegekből szervezett pillérprofil - bár az egri egy kissé gazdagabb a freiburginál -, a főhajó gádorfalán felfuttatott ötös hengertag-köteg és az árkádív körtetag-csoportja. Ám az archaikusabb freiburgi lábazati formával szemben Egerben a kései klaszszikus gótika jellegzetes - például a kölni dómszentélyben is alkalmazott - kétlépcsős, poligonális lábazatformáját alkalmazták. A katedrális építkezéseinek XIV. századi folytatására II. Márton (1307-1322) és Telegdi Csanád püspöknek (1322-1330) az idején folyhatott, mindenesetre a munka még a nyugati toronypár felépítésének tervbevétele előtt készült el, ugyanis a templom nyugati homlokzatán támpilléreket építettek, amelyek a toronyépítkezés során fölöslegessé váltak. A főhajó felső gádorának és boltozatának kiépítésére azonban már később is sor kerülhetett, akár a nyugati előcsarnok építésével, vagy az új, magas gótikus szentély tervezésével egyidejűleg, Dörögdi Miklós (1330-1361) püspöksége idején. A nyugati előcsarnok Az első régészeti adatokkal keltezhető épületrész a templom nyugati toronypáros előcsarnoka. Itt ugyanis Kozák Károlynak sike-