Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Csiffáry Gergely: Az egri Dobó István Vármúzeum kiállításain őrzött ágyúkról

ták csupán falkonctának. Végül is a szűkszavú várleltárakban nem jelölték meg a falkon típusú ágyúk összeírásánál, melyiknek volt füle, s melyiknek nem. így tehát a két eltérő ágyútípus darabszámai összemosódtak a leltárakban. Falkonéta Magyarországon a török korban kedvelték a falkon-, a falkonett- és a tarack ágyúfajtákat. A falkon ágyú a nevét a latin falco szóból vette, mely sólymot jelent. Nevezik ezt az ágyút a latin neve után magyarul falkonynak, németül falkaun, falkhan, valcanna, volkhone néven. A falkonok között különbséget tettek: rövid falkon (falco brevis), továbbá dupla és egyszerű, azaz doppelt és einfach falkhanen, azután volt még a faltörő és a tábori (campestris falkon) típus. Ilyen tábori falkon volt Egerben 1554-ben összesen 6 darab (ad conflictum campestrem magis aptae). Sőt 1554-ben az egri várban számba vettek még egy tüzet lövő falkont is Iványi Béla szerint.

13 A falkonok 6 vagy 8 fontos (3,36-4,48 kg) golyót vető, 23-30 bécsi mázsát (12,9-16,80 métermázsa) nyomó tábori ágyúk voltak.

14 Az idegen szavak kéziszótára szerint a falkonéta szó, az olasz falconetto kifejezésből ered, s ez a régi katonai műszó könnyebb tábori ágyút, csatakígyót jelentett.

15 A falkonett 1,5-2 fontos (1 bécsi font = 0,56 kg) golyót vetett.

16 Az egri Dobó István Vármúzeum fegyvergyűjteményében F.79. 84. 1. leltári számon őrzik azt a falkonétát, amelyet a felirata szerint 13 hányi Béla 1927. V. 10. 14 Kalmár János 1971. 169. 15 Bakos Ferenc 1967. 220. Xb Kalmár János 1971. 169.