Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Csiffáry Gergely: Az egri Dobó István Vármúzeum kiállításain őrzött ágyúkról

re szolgált. Korábban kartácstűzre, kőzúdításra, majd utóbb tömör vasgolyók kivetésére használták. A mozsár egy egészen rövid csövű, nagy öbölméretű bombavagy gyújtóbomba vetésére szolgáló löveg, amelyet kezdetben kovácsolt, azaz nem öntött vasból készített dongákból kovácsoltak össze, később rendszerint bronzból öntötték. Ez a lövegtípus meredek ívben veti ki a a lövedékét, melyet a védőfalak vagy épületek szétrombolására, továbbá fedezék mögötti különböző hadicélok megsemmisítésére használtak.

8 Az ágyúkkal kapcsolatban gyakran felvetődik egy kérdés, hogy mennyi lövést lehetett velük leadni. A feljegyzések szerint 1477-ben Mátyás király az ausztriai Krems ostrománál a várost 6 nagy ágyúval lövette, melyek naponként 30 lövést adtak le. A tüzérség XVI. századi tűzgyorsaságára jellemző, hogy Komárom várának 1527. évi ostrománál a német tüzérség ágyúnként 5 óra leforgása alatt 30, legfeljebb 35 lövést tett.

9 Szólnunk kell a korban használt különféle ágyúk megnevezéséről is. A korszakban használt ágyúkból a német tüzérek, 8-10 különféle típusnak több mint 40 alfaját különböztették meg. A magyarok viszont ennél egyszerűbben oldották meg ezt a problémát a különféle ágyúk elnevezésekor. A nagy kaliberű lövegeket öregágyúnak, faltörőnek, sokszor egyszerűen ágyúnak, míg a kisebbeket falkonétának, legtöbbször azonban taracknak nevezték. (Ennek a taracknak viszont semmi köze nem volt a ma e névvel illetett lövegtípushoz, valójában kis ágyút jelentett.) Hasonló módon a korban gyakran használt latin nyelven a nagy kaliberű lövegeket bombardának, tormentumnak, míg a kisebbeket falconétának mondták. A latin nyelvre általánosságban jellemző volt, hogy nem rendelkezett saját szavakkal a tüzérségi szak8 Kalmár János 1971. 158. 9 Kalmár János 1971. 163-164.