Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)
Kenyeres István: Dobó István (1502?-1572) Életrajzi vázlat
déki vármegyék megtagadták a segítséget a vár kijavítására, 31 valamint az uralkodó sem tudott hathatós segítséget nyújtani. Valószínűleg Dobó előtt lebeghetett Losonczy példája, aki 1551-ben még sikerrel verte vissza a törököket, azonban a következő évi ostromot már nem tudta kivédeni és életével fizetett hősiességéért. 1552 végén senki sem lehetett biztos abban, hogy a következő évben nem próbálkozik-e újra a török hadvezetés Eger elfoglalásával és egy szinte teljesen lerombolt vár semmiképpen sem bírt volna ki még egy hasonló ostromot. A lemondásban szerepet játszhatott a korabeli pénzügyigazgatási szerv, a Magyar Kamara kicsinyessége is, amely szerv az ostrom során elpusztult, elveszett vagy éppen nem megfelelő módon kiosztott élelmet kérte számon Dobón, mint udvarbírón. 32 A vár gazdasági helyzete is megrendült, hiszen a török hadak felégették szinte a teljes uradalmat és azokat a területeket, ahol a várnak tizedszedési joga volt. Súlyosbította a helyzetet, hogy 1552-ben a török közeledtével nem kerülhetett sor a szüretre, így a vár elesett a következő évre a legjelentősebb bevételi forrásától, a bordézsmától, illetve a kocsmáitatás hasznától, hiszen nem volt mit kimérni. Dobó így végül is a kiküldött királyi biztosoknak 1553. január 11-én átadta Eger várát, míg ő maga március 11-ig maradt a várban, hogy elkészítse és lezárja számadásait. A lemondással megnyílt Dobó számára az út egy nagyobb méltóság betöltésére. 1. Ferdinánd Sopronban, 1553. május 18-án kiadott utasításában kinevezte Dobó Istvánt erdélyi vajdává. 33 Ezzel nem ért véget a kirá31 Sugár, Eger 94; Pataki, Eger 21. p. 32 Erről tanúskodik pl. az 1552-53 évi számadás azon, a kamara által kifogásolt bejegyzése, miszerint bor, az Isten tudja mennyi fogyott, mert kapitány uram nem mérette..." Pataki, Eger 21. p.; A Magyar Kamara számon kért jelentős mennyiségű, mintegy 600 fertály (quartale) azaz 3 t gabonát, amelyet két veremben ástak el, de amelyeket az ostrom után nem találtak meg az ostrom során emelt pótgátak miatt. Ebből az egyik vermet 205 quartale gabonával 1553-ban megtaláltak. Uo. 21. p. és 91. jegyz. (42. p.). 33 Oborni, Erdély pénzügyei 42. p.; az utasítás kiadása uo. No. 7. 164-171. p.
