Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)
Kenyeres István: Dobó István (1502?-1572) Életrajzi vázlat
bó István és testvérei életére is jelentősen kihatott. A kezdetben keresztnév Dobó a XV. század elejétől vált a ruszkai nemesek családi nevévé. Pányoki Dobó egyenes ági leszármazottai közül többen is viszonylag jelentős karriert futottak be: fia, Jakab Nagy (I.) Lajos király udvari lovagja volt (1366) 4 , az ő fiai közül ketten egyházi pályára léptek: László turóci prépost (1400), Balázs pedig visegrádi apát (1411-1417) lett, azonban a legjobb pozícióba Domokos került, aki Zsigmond király udvari lovagjaként (1384-1393) 5 számos adományt nyert a család számára főként Ung és Bereg megyékben. Dobó Jakab második László nevű fia volt Dobó István dédapja. (Dobó Jakabnak két László és két István nevű gyermeke is született, a kettős névadás a korszakban egyáltalán nem volt szokatlan.) Dobó László fia Domokos 1460-tól Ung megyei alispánként elnyerte Hetei (más források szerint ecsedi Báthori) Veronika kezét. Házasságukból három gyermek érte meg a felnőttkort, így az 1460-as évek elején született Domokos, Dobó István édesapja. Dobó Domokos már mint az Ung megyei köznemesség egyik fontos tagja nyerte el 1498-ban Cékei Zsófia kezét. Zsófia révén Dobó Domokos már nem csak a Cékei-vagyonra, hanem anyósa, Upor Borbála révén a sokkal jelentősebb Upor-jószágokra is jó eséllyel pályázott. Domokos növekvő megbecsülését jelzi az a tény is, hogy 1505-ben Ung megye egyik követeként jelen volt a rákosi országgyűlésen. Dobó Domokos és Cékei Zsófia házasságából négy fiúgyermek, sorrendben: Ferenc, László, István és Domokos és két leány: Anna és Katalin született. Dobó István születésének évét nem ismerjük, későbbi adatokból arra lehet következtetni, hogy valamikor 1502 végén születhetett. Úgy tűnt, hogy István és testvérei a legjobb környezetben, biztos háttérben nőhetnek fel, amikor apjukat meggyilkolták. Tör4 Engel, Archontológia I. köt. 484. p. Ezt az adatot Szabó J. Gy. nem ismerte. 5 Engel, Archontológia I. köt. 488. p.
