Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Németh Csaba: Ludányi Tamás, Eger „vasfejű" püspöke

olyan erő, olyan hatalom, amelyet fel tudna használni Zsigmondnak a magyar trónról történő elmozdítása érdekében. Be kellett látnia, hogy jobban teszi, ha megbékél a fennálló helyzettel. Az eltelt idő talán a másik oldalon, egykori ellenfelénél is elősegítette a régi sebek begyógyulását, s megérett a helyzet Tamás hazaköltözésére. De mi várhatta itthon, hogyan alakult az egri püspökség sorsa emigrálását követően? Zsigmond a lázadásban résztvevő főpapokat, akik nem kértek amnesztiát, megfosztotta a javadalmaiktól székeiket megüresedetteknek tekintette. A megüresedett javadalmakat lefoglaltatta s jövedelmeiket világi főuraknak engedte át. Bár már 1403. szeptember 6-án volt egri püspöknek aposztrofálta Tamást, a szentszék továbbra is hivatalban lévőnek tekintette őt.

127 1408. január 3-án XII. Gergely pápa a Spalatóból elűzött érseket tette meg az egri püspök lelki helyettesévé. Egyúttal felhatalmazta a teljes püspöki jogkör gyakorlására. Intézkedését azzal indokolta, hogy Tamás régen eltávozott Magyarországról s nincs remény arra, hogy rövidesen visszatérne. András érseket vikáriusként már 1405 márciusában is Egerben találjuk. A püspökség világi kormányzójának a tisztét Stibor egykori erdélyi vajda nyerte el.

128 Az uralkodó személyes felelősségének tekintette a püspökség ügyeinek rendbetételét. Egy 1408. április 23-i oklevelében előadta, hogy a hűségén megmaradt prelátusokkal, bárókkal és előkelőkkel személyesen jött a helyszínre, hogy az egyház helyzetét megismerje. Látva nagy nyomorúságát, a püspökség élére conservatort állított. Egyúttal megerősítette a püspökség valamennyi oklevelét. 127 Schönherr Gyula: Az Anjou ház és örökösei. In: Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története. Bp., 1898. 466.; ZsO. II/l. 2737. 128 ZsO. II/2. 5888.; Május 13-án még Eperjesről, 19-én már Egerből keltezte levelét: ZsO. II/l. 3883. és 3891., valamint 3608. és 6650.