Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 37. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2005)

Domokos György: A törökellenes védelmi rendszer kiépítésének vázlatos története a 16. második felében

delmi vonalat szervezni, új várakat építeni, korszerűsíteni a hadszervezetet, s megteremteni mindezek anyagi hátterét. Ferdinánd már 1527-ben hozzákezdett a reformokhoz. Jóllehet ezek még főként az államigazgatás területére korlátozódtak, szerepük később fontosnak bizonyult. Fő döntéselőkészítő és döntéshozó testületként felállította a Titkos Tanácsot, a pénzügyek központi irányítására pedig az Udvari Kamarát. Magyar szempontból fontos az először 1528-ban Budán létrehozott, majd 1531-ben Pozsonyban újjászervezett Magyar Kamara, amely az Udvari Kamara alárendeltségében intézte a magyarországi pénzügyeket. Ebből vált ki 1567 után a kassai székhelyű Szepesi Kamara. Amikor pedig 1558ban Ferdinánd lett a német-római császár, külön tanácsok és kamara alakult a birodalmi ügyek felügyeletére. A pénzügy reformjával párhuzamosan változások indultak meg a hadügyek terén is. Az 1530-as évektől kezdve rendszeresen megjelentek a magyarországi hadszíntéren a királyi seregek, és ezek parancsnokai lassan megfelelő helyismeretet és a törökkel szembeni hadi tapasztalatot szereztek ahhoz, hogy kezükbe vegyék az új védelmi rendszer irányítását. Ezt a magyar rendek persze nem nézték jó szemmel, s néhány kivételtől eltekintve rendszeresek voltak a súrlódások, ám mivel a pénz és a katona is az örökös tartományokból érkezett, nem sok beleszólásuk maradt a katonai kérdésekbe. Az új védelmi rendszer megszervezésben Niklas Graf zu Salm magyarországi főhadparancs-nok ( 1546-tól) és Várday Pál esztergomi érsek és királyi helytartó döntő szerepet játszott. Munkájukat az 1542-től hivatalban levő két országos főkapitány, Nádasdy Tamás dunántúli és Báthory András dunáninneni főkapitány támogatta. A hadvezetés felismerte, hogy megfelelő erejű mezei haderő híján csak várláncolat kiépítésével lehet az oszmán előrenyomulást feltartóztatni. Ezért hozzáfogtak, hogy felmérjék és királyi kézbe vegyék a fontosnak ítélt erősségeket, majd a királyi őrséggel ellátott nagyobb várak