Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 34 (Eger Vára Baráti Köre Eger,2002)

Berecz Mátyás: Az egri vár védelme 1552-ben

dött az utolsó roham. A törökök egyszerre támadtak mindenütt. Nem akartak időt hagyni a védőknek, hogy ostrom közben átcsoportosítsák erőiket. A legelkeseredettebb küzdelem a Föld-bástyánál fejlődött ki. Itt Dobó a túlerő ellen minden tartalékot bevetett, még a nők is a harcosok közé álltak. A tisztek a közkatonákkal együtt vállvetve harcoltak a falakon. Sebet kapott Zoltay, Bornemissza és Dobó is. A törökök csak estére adták fel a harcot. A védősereg a kétnapos ütközetben annyira kimerült, hogy még egy támadást már valószínűleg nem tudott volna visszaverni. A török hadat azonban a vereség erkölcsileg teljesen szétzüllesztette. Az ostrom folytatásáról szó sem lehetett. Október 17-én a vereség beismeréseként Ahmed és Szokoli Mehmed serege megkezdte az elvonulást a téli szálláshely, Belgrád irányába. Másnap az utóvéd, Ali pasa serege is elindult Pest felé. Néhány nap múlva a dunántúli főkapitány október 19-i keltezéssel a következő levelet kapta az egri várból: „... A mindenható Isten elmondhatatlanul nagy kegyelme folytán a kemény ostrom tegnap óta megszűnt. Ebben az ostromban Isten segítségével törekedtünk minden hűségünket és erőfeszítésünket megmutatni a mi királyi felségünk ügye és ennek a szerencsétlen, agyongyötört országnak védelme iránt, a velünk harcoló katonák nem kis pusztulásával, az ő és a mi vérünk nem kis hullásával s az ellenségnek a lehető legnagyobb veszteséget okozva A veszteségek valóban súlyosak voltak. A magyarok részéről a sebesültek és a halottak száma együttesen meghaladta az ötszázat. Az ostromlók vesztesége ennek többszörösére tehető. Eger várát Ali pasa rozzant akolnak tekintette. Ez a tévedés, és a saját erők túlértékelése, olyan kudarchoz vezetett, amelyhez fogható egyazon hadjáraton belül még nem érte a török hadvezetést. A maradék haza népének az egri diadal sokkalta többet jelentett harcászati sikernél. Az egri hősök helytállása bebizonyította,