Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 34 (Eger Vára Baráti Köre Eger,2002)

H. Szilasi Ágota: Pyrker érsek képtára

A Pyrker-képtár történetének egri szakasza több szempontból is kiemelkedő jelentőségű, ugyanis ebben a városban került sor először a gyűjtemény hazai bemutatására, amely nem csak a gyűjtemény, hanem Magyarország első nyilvános képzőművészeti kiállítása is volt az 1828-1844-ig terjedő időszakban. Több adat került elő, mely arról tanúskodik, hogy Pyrker képtára, ha nem is mindenki, de minden komoly látogató előtt nyitva állt. Egyik neves látogatója 1829 tavaszán Kazinczy Ferenc volt, akit maga az érsek hívott meg Egerbe. A nemzet javára a pozsonyi országgyűlésen történő 1836-os felajánlás után továbbra is az egri püspöki palota - kimondottan a gyűjtemény számára építtetett - déli szárnyában volt látható a „A nemzeti musaeum képtára", amíg a gyűjteményt 1844-ben Pestre nem szállították. Itt Egerben fejeződött be a kollekció végleges kialakítása is, hiszen pár évvel a gyűjtemény Egerből való elszállítása után, 1847. december 2-án a művészetpártoló érsek elhunyt. Amikor Pyrkert 1827-ben az egri egyházmegye élére kinevezték, körülbelül 190 darabból álló képgyűjteményt hozott magával Egerbe, melyet velencei pátriárkasága alatt szerzett, kapott, vásárolt. A művek nagyobb részben a velencei iskola XVI-XVIII. századi mestereitől származtak, köztük kiemelkedő értékűek is találhatóak, de nem elhanyagolhatóak egyes későgótikus-korareneszánsz művek sem, mint Hans Memling triptichonjának középképe, vagy a Düreriskola néhány alkotása, vagy a XVII. századi németalföldi tájképfestők művei. A Szépművészeti Múzeum érezte az alig elvitatható elkötelezettséget Egerrel, mint korábbi tulajdonossal szemben, mert 1928ban Petrovich Elek igazgató a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyével az időközben Egerben is megalakult képtárnak néhány képet, szinte jelképes kárpótlásként, ideiglenes letétként visszajuttatott. A képek 1949 elején kerültek vissza Budapestre.