Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 31. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1999)

Királyi Júlia: Gárdonyi Géza ismeretlen kéziratai

amelyekkel pontosabbá, stilisztikailag tökéletesebbé kívánta tenni gyűjtését. Terjedelmét tekintve az Antibarbarus a legteljesebb, legnagyobb nyelvmüveléssel foglalkozó anyag. Legnagyobb hányada a befejezettség látszatát kelti, kevés közte a befejezetlennek tűnő szócikk. Az egyes szócikkek felépítésében nem sok a hasonlóság. Nincs külön szómagyarázat, a példák felsorolása is csak szubjektív elveket követ. Az íróra jellemző módon az Antibarbarusban felsorolt főbb alapelveket szépirodalmi munkáiban is nyomon követhetjük. Gárdonyinak, aki örökké elégedetlen kritikusa volt önmagának, s szigorú, kemény harcosa a magyar nyelv védelmének, szándékában állt más nyelvvédő könyv kiadása is. A Rosta' cimu, szintén kéziratban maradt munkája is e cél szolgálatában íródott. A hagyatékban megtalálható az Előszó több fogalmazványa. „Minden nyelvnek főkincse a nyelve. Bármit elveszthet, visszaszerezheti, de ha nyelvét elveszti, Isten se adja vissza többé. Aki a jó magyar szót elhagyja az idegenért, akinek a korcs magyar szó nem fáj, hazaáruló!" Majd így folytatja: „El vagyok készülve arra a kellemes állapotra, hogy a rostámat épp az én fejemre rázogatják majd legszívesebben azok, akik belőle okulnak. Mert hiszen mindezek a hibák - alig egy-kettő híján - az én könyveimben is éktelenkednek, s még rá: mindazokat a hibákat, amelyeket már az én szemem ereje nem bír meglátni, épp az én tollam gúnyolásával vetik majd rostába azok, akik a munkámat folytatják. Elszenvedem, sőt örömmel elszenvedem." Világosan és tömören fogalmazza meg a mű alcímében célját: „Nyelvünk szemetjének kivetése." „Nem a hiúság oltárán áldozom ezzel a könyvvel, hanem a magyarságén." A címlap egy megsárgult kartonlap, amelyen a következő szöveg áll Gárdonyi kézírásával: „ A felső fiókban a kézirat nagyobbik fele."