Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 29-30. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1997-98)
Az Eger Vára Barátainak Köre díszközgyűlése
A várnak ez az állapota, sorsának kilátástalansága erősen foglalkoztatta a város lakosságának egyes csoportjait, de ez az aggodalom még a külföldön élő polgárokra is kiterjedt. Emlékszem, még a Buttler-házban felkeresett egy emigráns egri polgár - a jeles szőlőművelő Braun család egyik tagja -, aki felvetette annak gondolatát, hogy a várat helyre kellene állítani olyan módon, hogy a falak nyerjék vissza régi formájukat. Biztosított arról, hogy egy ilyen programra az USA magyarságának körében anyagi támogatást lehetne szerezni. A javaslatot, tervet felterjesztettem felettes hatóságunknak, de nem talált megértésre. (De nemcsak amiatt, hogy a műemléki hatóság ellenezte ebben a formában.) Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy a várbaráti kör elsősorban a vár érdekében alakult meg. Az 1920-as, 1930-as években elkezdődött ásatás, a föld alatti építményeknek a földtől való kitisztítása, a templomromok konzerválása jórészt társadalmi összefogással zajlott le. A munkát a húszas években megalakult polgári egyesülés, a Várásatási Bizottság szervezte, hajtotta végre. Ez a bizottság Lénárt János vezetésével még működött 1948-ig, amikor a tulajdonában lévő Török-kert vendéglőt az állam el nem vette. Vezetője koncepciós per áldozataként börtönbe került, a tagok pedig szétszéledtek. A Török-kert és a kazamaták 1949-ben az akkor megalakult városi múzeum kezelésébe mentek át, amely 1952-ben az MMOK rendelkezése szerint múzeumi bizottságot hozott létre éppúgy, ahogyan az hazánkban mindenütt meg is történt. Ennek működése azonban formális volt, s ezért 1956-ban elkezdtük megszervezni a mai baráti kör elődjét. Múzeumbaráti körből tehát számtalan volt az országban, de inkább csak azok bizonyultak életképeseknek, amelyek egy-egy műemlék védelméhez és használatához is kapcsolódtak. Egerben ez a két tényező: múzeum és a műemléki várépítményrendszer kezdettől fogva összekapcsolódott, s ezért tudtunk olyan egyesületet alapítani, amely évtizedeken át fennmaradhatott.
