Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 29-30. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1997-98)

Szecskó Károly: Az egri vár 1552-es ostroma 400. évfordulójának ünneplése 1952-ben

történelmi szerepe kisebbítésének igénye jelentkezett. Csak nehezen lehetett elfogadtatni azt a nézetet, hogy Dobó István abban különbözött más korabeli főuraktól, hogy ö hatalmas vagyonát és életét is hajlandó volt kockáztatni a nemzet érdekében.

14 A centenáriumi évben Szántó Imre keze alól került ki az Eger védelme 1552-ben, Útmutató városi és falusi előadók számára című brosúra, amelyet a Müveit Nép Könyvkiadó adott ki. A helyi történelmi kutató és publikációs munkába az említetteken kívül Kolacskovszky Lajos történész is bekapcsolódott. Kutatási eredményeinek közreadására a Heves Megyei Népújság szerkesztősége 1952-ben Egri csillagok címmel alkalmi rovatot indított, amelynek keretében az említett szerző alábbi írásai láttak napvilágot: Gergely mester (június 22.), Sukán bácsi (június 29.), Kati néni (július 6.), A Kis Varga (július 12.), Bornemissza Gergely (július 20.), András bácsi (augusztus 3.), Tarjáni Kristóf esküje (augusztus 7.), Vass Miklós (augusztus 17.), Jakab mester (augusztus 20.), Nagy Lukács (augusztus 31.), Eger híres város (szeptember 21.), Egri tettek a hazáért (szeptember 28.), Dobó István sírja (október 9.), Tinódi áldomást iszik Egerért (október 12.), Petőfi és Dobó (október 16.). Az 1952-es centenáriumi ünnepségekről, megemlékezésekről összefoglaló jelleggel a következőket mondhatjuk: rendezői azt a központi elvárásoknak megfelelően aktuális bel- és külpolitikai célok szolgálatába állították. Ebből következett a túlzott aktualizálás, a napi politikai célok erőltetett, sokszor vulgarizált összekapcsolása az 1552es dicső várviadal tényeivel. Az is kétségtelen tény azonban, hogy a centenáriumi ünnepségek újból ráirányították a figyelmet az 1552-es ostromra, s az egri várra. Ez utóbbi tény volt az 1952-es centenárium pozitív töltésű hozadéka, mai szemmel is elismerésre méltó vonása.