Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 28.(Eger Vára Baráti Köre Eger, 1996)

Előzetes jelentés az 1995-ben végzett régészeti feltárási munkálatokról

Szihalom-Sóhajtó A község belterületétől D-re, a Rima-patak bal oldali, keleti partján, a tervezett M3 autópálya 120,7-120,9 km-szelvényében lévő lelőhelyen 10 középső rézkori, zsugorított csontvázas sírt tártunk fel, amelyek feltehetően inkább a Ludanice csoportba sorolhatók, mint a bodrogkeresztúri kultúrába. A későbbi korokból származó, késő rézkori, bolerázi, késő bronzkori, kelta kori és Árpád-kori leletek zöme objektumon kívül, a humuszból került elő. Kompolt-Tagi rét A lelőhely a község belterületétől DNy-ra található, a jelenlegi láma-pataktól mintegy 200 m-re Ny-ra, a leendő M3 autópálya 99,45-99,70 km-szelvényében, az 1994-ben megkezdett leletmentés folytatásaként 265 új objektum került elő. A legkorábbiak az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának gödre, ill. két, zsugorított csontvázas sírja. Intenzív megtelepedéssel számolhatunk a késő bronzkorban, feltehetően a pilinyi kultúra időszakában; a többségében méhkas alakú gödrök némelyikében az edénytöredékek mellett olykor igen sok és nagy darab patics is előfordult. Figyelemre méltó a szkíta kori telepobjektumokból származó leletek mennyisége és minősége; a kerámia inkább kézzel formált, késő bronzkori technikák mutat, a szürke, korongolt edénytípusok igen ritkák. A meglehetősen elszórtan jelentkező néhány, Ny-K-i irányítású sír a bolygatottság és az ezzel minden bizonnyal összefüggő leletszegénység miatt a népvándorláskoron belül pontosabban egyelőre nem sorolható be. A lelőhely kerámialeleteinek többsége késő avar kori - IX. századi, de ezeknek tekintélyes része a jelenlegi felszín közelében került elő és megfigyelhető objektumhoz nem köthető. Ebből az időszakból sikerült viszont félig földbe mélyített házakat, kemencéket, kutakat, gödröket feltárni. Különös figyelmet érdemel egy vasolvasztó kemence és az egyik kút, amelynek alsó részében megmaradt a bélés faszerkezete. A házak némelyike esetleg kora Árpád-kori, a lelőhely nyugati részén ívben