Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 25. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1993)

Majtényi Júlia: Balassa Bálint (1551-1594)

hazaszeretete és hite Balassa lelkét is elragadja, s lantján vitézi énekeiben a török elleni harc dicsőítése, a vitézi élet szépsége, az egri vár előtt elterülő felnémeti és tályai mező, az Eger-alji térség dicsérete csendül ki. De Balassa nemcsak vitéz katona, hanem szerelmes trubadúr is. Lantján a magyar irodalom első szerelmes versei szólalnak meg. Eszményképe az egri vár kapitányának, Ungnád Kristófnak felesége, Losonczy Anna. Annának tetszik az epekedő vitéz, de sokkal józanabb, hogysem szívét elveszítse. Bálint reménytelenül szeret. Szerelme lobogó, sóvárgó, kínzó, soha ki nem elégített és soha el nem múló szerelem, mely még akkor is ég Bálint szívében, mikor bujdosása alatt lantján Krisztináról, Bebek Juditról, Marghai Katáról, Csáky Borbáláról és a lengyel citeras lányról énekel. Anyagi gondok, irigy családi perek házasságba kényszeritik. Feleségül veszi elsőfokú unokatestvérét, Dobó Krisztinát, Dobó István leányát. Házassága boldogtalan. Rokonházasságát felbontja a törvény, Balassa újra szabad. Reménykedik. Kérőként jelentke zik Annánál, ki időközben özvegy lett. Kísérlete sikertelen marad Anna Forgách Zsigmondnak, Somoskő vámagyának nyújtja kezét. Utoljára 1587-ben jár Egerben, Ferenc testvérével. Levelét is innen írja a véghlesi ügyben kiküldött döntőbírákhoz, augusztus 7i keltezéssel. Balassa 1589-ben Lengyelországba indul. Elbúcsúzik mindenkitől, aki szívének kedves volt ... A csatamezőket, a harcokat. Egert sajnálja legjobban. „Egriek, vitézek, végeknek tükÖri, Kiknek vitézségét minden föld beszéli. Régi vitézséghez dolgotokat veti: Istennek ajánlva légyetek immár ti." Idegenben sokszor honvágy gyötri. Mikor hírül veszi, hogy a törökkel kitört a háború, 1593-ban haza siet. Fontosabb katonai megbízatást kér, de a bécsi kormány nem bízik benne. Esztergom visszavételénél, a Víziváros ellen indított ostromban egy ágyúgolyó elviszi mindkét lábát és sebébe belehal.