Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 25. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1993)

Szecskó Károly: Az egri Dobó-szobor felállításának története

Nincs mása a históriában ennek a küzdelemnek! Voltak hősök, a kik inkább meghaltak, hogysem falaikat átengedjék; volt várkapitány, a ki egy maga állott ki a kapuja elé százezer ember ellen; volt vezér, a ki elkeseredésében a bizonyos halálba rohant az egész hadával - de, hogy ilyen kis sereg, ilyen nagy had ellen, az a bátorságnak és stratégiai leleményességnek ennyi erejével, s utoljára az elszántságnak ilyen martiromságba magasztosuló küzdelmével s a csodák fényében tündöklő sikerével állt volna ellen egy ország pusztító veszedelemnek, erre példa nincsen! 1552-ig Eger nevét nem ismeri a világ. 1552-ben egyszerre ragyogó betűkkel emelkedik Eger neve a világtörténelem horizontjára, s Európa tapsol és ujjong a példátlan győzelemnek. Az évszázadok óta növekvő török hold itt sápadt el először fényében. A török terjeszkedés itt találta az első sziklagátat, a melyen túl már nem csaphatott s ez időtől fogva mind máig lassú apadás a török hatalom. Van-e magyar, a kinek nem dobban meg a szíve, ha Dobóra és az egri népre gondol? Van-e magyar a ki siket marad, amikor arról zendül a szó, hogy az egri vár ormán ott lássuk örökre Dobó érczalakját?! Szobrot akarunk emelni az egri hősöknek, szépet, nagyot, nevükhöz méltót. E szoborban benne kell lenni minden magyar család érzésének, minden magyar férfi hálagondolatának, minden magyar nő büszkeségének, benne kell lennie minden magyar gyermek szíve dobbanásának. Mert mindnyájuk büszkeségei, példaképei, díszei, hősei ők; nemcsak az egrieké - az egész nemzeté. Egy szemernyi erezet kérünk minden magyar családtól, minden magyar férfitól, minden magyar nőtől, minden magyar gyermektől. Adjon a szegény rezet, adjon a gazdag ezüstöt, aranyat, de ne legyen olyan magyar ember ebben az országban, a kinek egy réz fillérnyi része se lesz a szoborban. Szeretnénk egy szép szobor csoportozatot, amely feltüntetné Dobóban a hazafias elszántságot, Bornemisszában a magyar ész leleményességét, Mekcseyben az erőt, s egy tépett ruhájú, kibomlott hajú, fegyveres magyar női alakban a magyar nőnek azt a kiválóságát, midőn a veszedelem förgetegében a hazaszeretet hősei közé