Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 23. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1991)

Szecskó Károly: Az egri minaret helyreállítása a XIX. század végén

ről megfeledkezni, melyeket éppen a hazafiság szab elénk. Korunk - hála a régészet magas fejlettségének, s az e szakot művelő kiváló tudósainknak, - felfogta e kötelesség teljesítésének fontosságát, s egész buzgalommal törekszik annak megfelelni. Örömmel tapasztaljuk, s a külföld is nagy elismeréssel veszi tudomásul, hogy hazánkban a monumentális épületeket immár nem csak gondosan konserváljuk, hanem a históriai vagy architektúrái tekintetben nevezetesebbeket, nagy áldozatokkal restauráljuk is. Fényes példák: a kassai dóm, Vajda Hunyad vára s a budai Mátyás templom, melyek ma már eredetét fénykorszakuk alapjába visszavarázsolva, fennen hirdetik régi dicsőségüket, s megdobogtatják az igaz hazafi szívét. Hát bizony Egernek is vannak emlékszerű épületei, és szeretnők, ha ezek gondozására vonatkozó kötelességeink teljesítésére nézve magunkról is csak jót mondhatnánk. De sajnos, hogy ezúttal csak kötelességmulasztás vádjával állhatunk elé. Nem szólunk itt ma nagyszerű épületünkről, mely építészeti tekintetben a kontinensen ritkítja párját, a lyceumról, mely, mint a tudományok és a művészetek csarnoka, magas rendeltetésének megfelelőleg, nagyszerű alkotója méltó utódainak hazafiúi buzgalma folytán, teljes épségben és büszke fényben emelkedik városunk legfőbb díszéül. Régi dicső harczaink romemléke, az egri fellegvár is gondos fenntartó s ápoló kezekben van, mióta b.e. Bartakovics érsek bőkezűségéből kitatarozva, a helyben állomásozó m. kir. honvédségnek engedtetett át használatul. De van egy emlékszerű épületünk, melynek a jó Istenen kívül más alig viseli gondját. Ez az egri török uralom egyetlen fönnálló emléke: a minaret, vagy mint nálunk nevezik: a csonka mecset. Ott merészkedik a dísztelen Mecset-téren, elhanyagolt, s érdekes karcsú, sötét épület, mint egy nagy - felkiáltójel. Csak a bádog födél, a fdlhold felett u-