Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 23. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1991)

Szecskó Károly: Az egri minaret helyreállítása a XIX. század végén

Szecskó Károly AZ EGRI MINARET HELYREÁLLÍTÁSA A XIX. SZÁZAD VEGÉN A török világbirodalom legészakibb emléke a XVII. század elején épült, országszerte ismert egri minaret, amely a hódoltság legkiemelkedőbb építészi alkotásainak egyike. Nemcsak méreteivel, hanem épületplasztikában egyedül áll az országban. A tizennégyszög alaprajzolatú, 40 méter magas, sötétkék májszínű novaji homokkőből faragott torony tagolt felülete, a leggazdagabb és legváltozatosabb Iszlám építészeti elemek tárháza is. A minaret mellett álló dzsámit (mohamedám templom) 1841-ben bontották le. Feltehetően ebben az évben pótoltatta Pyrker László János (1772-1847) nagy művészetpártoló egri érsek harangalakú bádogtetővel a minaret hiányzó süvegét, 4 ezzel megmentve azt az utókor számára. A több évszázados építmény az 1870-es évekre megrongálódott, s kijavítása égetően szükségessé vált. Ezt először Szvorényi József, a cisztercita rend egri főgimnáziumának kiváló tudós igazgatója vetette fel 1874-ben, a műemlék szomszédságában lévő Irgalmas rendházban rendezett egyházi díszlakomán. Szvorényi itt elhangzott remek pohárköszcntőjében elmondta, "hogy itt a tőszomszédságban egy nagy fontosságú műemléke áll hazánk egyik legnevezetesebb történelmi korszaka, a török hódoltságnak: a török világ idejéből fennmaradt minaret, az úgynevezett "Csonka-mecset", amely jóllehet hazánk monumentális történelmi épületei között, a maga nemében csaknem egyedül álló, erre műrégészeti nevezetessége daczára, oly elhanyagoltan, oly árván áll, egy gondozatlan, sőt ronda közterén városunknak, hogy éppen a miatt a művelt egri ember, ha idegen, érdeklődő vendége, a történelmileg általában ismert Eger nevezetességei után kérdezősködik, valóban