Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 21-22. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1990)
Feld István-Szabó J. József: Vártörténeti konferencia Mátrafüreden
A második nap délelőttjén beszámolókat hallottunk néhány dunántúli és felvidéki, 13. századi vár régészeti kutatásának állásáról, az ásatásokat vezető régészektől. Benkó Elek Kelet-Erdélyben , mintegy 150 km hosszan végzett terep járási tapasztalatait tette közkinccsé, ezek alapján úgy tűnik, hogy a korábbi véleményekkel szemen az általa felkeresett várak nem annyira határvárak, mint inkább a környékbeli lakosság mentsvárai lehettek. Délután a környező területek kutatási eredményébe tekinthettünk be. Pavel Kouril-Zdenek Merinsky-Miroslav Placek előadásából kitűnt, hogy a várak száma Morvaországb an is a 13. század második felében nő meg ugrásszerűen. Jól kimutathatók a különböző európai területekről jövő hatások, főként az egyes toronytípusok átvételében. Tomas Durdik vizsgálatai szerint a csehországi várépítészetben az 1220-as és 1230-as évek jelentenek fordulópontot, ettől kezdve váltották fel a korábbi sánnvárak at kőszerkezetek . Csehországra jellemzőnek tűnik a királyi és a magánvárak közötti élet méret- és minőségbeli eltérés ,bizonyos típusok csak az előbbiek között fordulnak elő. Érdekes típust képviselnek a kisebb feudális urak e rődített falusi lakóhelye i, melyekről Petr Chote nor összefoglalását hallgathattuk meg. Végül Matthias Untermann a német nyelvterület délnyugati részének emlékeiről szólt. E tájon a várépítészet igazi fénykora a 12. század volt, a következő időszakra új, reprezentatív építészeti formák elterjedése és az alsóbb nemesség tömeges várépítkezése jellemző. Az egyes előadásokat mindvégig élénk vita követte, mely azonban nem annyira a 13. század "klasszikus" kővárainak problémáját érintette, mint inkább az írásos forrásokban csak ritkán feltűnő , ún. kisméretű erősségeket / toronyvárak, motték/. Megoszlott a konferencia résztvevőinek véleménye arról,hogy msnynyire tekinthetők ezen építmények váraknak, az azonban egyértelművé vált, hogy ilyen objektumokat egyaránt emeltettek a feudális birtokosok a tatárjárás előtt és után is - mindezek alapján Emgel Pál végülis visszavonta értelmezési javaslatát. Számos beszámolóból és hozzászólásból arra lehetett következtetni,hogy a 12. században, s talán még a 13. század első évtizedeiben létezett a váraknak egy olyan csoportja, melyek még nem rendelkeztek "klasszikus" kőfallal, de védővonaluk az államalapítás korának nagy sáncváraiétól is elütött - azaz számolhatunk egy még további kutatást igénylő átmeneti csoporttal. A konferencia programját az előadásokon és a vitán kívül más rendezvények is kiegészítették. így a szélesebb érdeklődő közönség számára az előadóteremben elhangzottakat - régészeti leletekkel fűszerezve - az ebből az alkalomból a gyöngyösi Városi Könyvtárban megnyitott "Mátrai és cserháti várak" c. kiállítás tette hozzáférhetővé. A harmadik napon a résztvevők 13. századi eredetű nógrádi várakat kerestek fel, köztük olyan, közismertebb építményeket, mint a helyreállítás alatt álló Hollókő és Salgö, továbbá kisebb, csak a szűkebb szakmai közvélemény
