Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 17. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1982)

Szabó János Győző: Az egri vár főkapitányainak rövid életrajza

láttuk az ilyenkor gyakran jelentkezői hibát, nevek és évszámok túlzottan bő tálalását, amely az áttekinthetőséget, nehezíti. Ezen a nehézségen a dolgozatunk végén bemutatott táblázat valamit enyhíteni fog. A kerületi főkapitányság, a végvári rendszer Az egri főkapitányok működési idejében alakult ki a végvári rendszer, annak tagolódása, amelynek az ismerete bizonyos: mértékig szükséges, ahhoz., hogy több életraja mozzanatot és az egri várban folyó élet körülményeit megértsük. Sajnos azt kell mondanunk, hogy a kerületi főkapitányságok történetének a. megírására, még senki nem vállalkozott, így eshet meg, hogy az alábbi összefoglaló jellegű néhány bekezdés a Felső Részek (Felső-Magyarország) főkapitányságáról is „hézagpótló" lehet. Ék alakban az ország közepén egyre nagyobb területre kiterjedő török hódítások következtében a magyarság védelmi vonala, a XVI. század utolsó harmadára igen meghosszabodott. A hatékonyabb ellenállás céljából szükségesnek tűnt, hogy a védelmi rendszert egységekre osszák fel. Ezért állították fel már 1547-bem a dunántúli főkapitányságot. (Központja hosszú időn át Győr volt; a XVI. sz. végére alközpont is kialakult Kanizsa, székhellyel). 1564-ben hozták létre a Dunán innenii főkapitányságot (Capitaneatus Cis-danubiensis), amely az időnként három megyét (Pozsony, Nyitra, Komárom) isi magába foglaló komáromi főkapitányság és a 7 megyére kiterjedő (Zólyom, Nógrád, Hont, Bars, Túróc, Liptó, Árva) bányavidéki főkapitányság egyesítéséből alakult, s köznyelvi használatban továbbra is bányavidékinek nevezték ezt az egész nagy ÉNy-magyarországd területet. A komáromi naszádos, főkapitányság megtartotta önállóságát, korlátozott területi katonai igazgatással. A bányavidéki főkapitányság 7 megyéje eredetileg a zólyomi grófság területét képezte. Amikor II. Lajos felesége, Mária királyné nászajándékul megkapta, kamara grófságnak nevezték, amelynek élén a mindenkori zólyomi főispán állt (főkapitányi címmel isi felruházva) ; 1525—1553 között kizárólag németekkel töltötték be. Az utolsó kamara gróf a sorban, a török harcokból isi jól ismert; nevű Puch aim Farkas volt. 1553. év fordulópont volt a királyi Magyarország északi védelmi rendszerének a történetében. A török előrenyomulás következtéiben a. bányavidéki főkapitányság déli megyéi 1553-ra a török foglalások, fosztogatások színhelyévé váltak, ezért a főkapitányság végvári kerületté alakult át, s katonai jellege szembetűnőbb lett. 1554-től a zólyomi főispán, és a bányavidéki főkapitány Balassa. János lett (Balassa Bálint édesapja), kamara gróf cím nélkül. S Balassa az utolsó főkapitány, aki a zólyomi főispáni tisztséget is viselte; 1562-től a két tisztség különvált. 1562—64-ben a bányavidéki főkapitány Dobó István (Bars megye főispánja). Utóda, a Dunáninnen kerület első főkapitánya Dersfi István. (1564—1569), akit e tanulmányunkban bemutatott Forgách Simon követett a tisztségben (1569—1587), s a XVI. századi sort Pálffy Miklós, zárta, le (1587—1600). A Dunán-inneni kerület székhelye Nyitra (1564—68), majd Surány (1568—81) és Léva (1581—1588) volt. 1589-től a központ az akkor végleges formájában elkészült, nagyon korszerű, erős vár, Érsekújvár lett. fi