Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 17. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1982)

Szabó János Győző: Az egri vár főkapitányainak rövid életrajza

Az egri vár főkapitányainak rövid életrajza BEVEZETÉS Az egri vár katonai parancsnokát 1564-ig a vár prefektusának (prefectusi arcis) is nevezték, félhivatalosan „első várnagynak", mivel addig a kettős várnagyság rendjében éltek. 1564—96 között a parancsnok titulusa főkapitány (supremus capitaneus), s összesen heten viselték e tisztséget. Ebiben az időszakban a vár kincstári kezelésben, volt, a vezetője vagyonos nemesember, akinek a beiktatása után Hevest (Külső Szolnok) és. Borsod megyék főispánságát is a kezébe adták. Valamennyi főkapitány a báróságot isi elnyerte. A legnagyobb számú katonai alakulat, a magyair lovasság kapitánya volt csaknem mindig a helyettes (vicegerens), akit: a főkapitány nevezett ki, s hatásköre csak a parancsnok távollétéiben nőtt meg. A várnagy (castellanus) név, ill. rang azért megmaradt. Többnyire a magyar gyalogság kapitányát isi így nevezték. A castellanus választékos magyar megfelelőjének tekinthetjük a várnagyot, köznyelvi használatban porkolábnak hívták, a főporkoláib volt az első várnagy. Az egri főkapitányok személye a maguk idejében országszerte ismert volt. E hét nagyúr közül kettőnek az életrajzát megírták (Forgách Simonét és Prépostvári Bálintét). Az egyik főkapitánynak pedig élete utolsó évtizedét kutatták fel, példaszerűen (Rákóczi Zsigmondét). A Magyar Életrajzi Lexikonban háromnak a neve nem szerepel, Ungnád Kristófé, Kolonich János Bertalané és Nyári Pálé; Magóchy Gáspár pedig két bővített mondatot kapott, három, komoly sajtóhibával terhelten. A szóbanfo'rgó főkapitányok egri működését részletesen még senkii sem tárgyalta, összefoglaló munkákban pedig nem ritkán jelentős évszám eltérések is olvashatók. A fenti anomáliákon méltán, de csak azok csodálkoznak, akik nem tudják, hogy főnemesi életpályák bemutatása és különösen a genealógiai vizsgálatok az utóbbi 30 évben folyamatosan a történeti kutatás peremére szorultak. A hiányosságok pótlására érthetően itt nem, vállalkozhattunk, s a szócikkeink ezért sem lehettek egyenletes: terjedelműek. Másrészt az aránytalanságokat az is megnövelte, ho<gy a főkapitányok tevékenységének az egri időszakát kiemelten adatoltuk. A szakirodalomban elszórt vagy közöletlen adatok egybegyűjtésénél jól