Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 17. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1982)

Kozák Károly: az ásató régész nyílt levele az egri vár barátaihoz az egri várról

hangot adtak. Az 1981. december 10-én, a 2-es programban 22—22.50 óra között vetített filmről a Népújság három nappal később megjelent vasárnapi számában négy hivatásos újságíró — mindnyájan a Heves megyei Népújság dolgozói — összevont cikkben írta meg véleményét. A cikk alcímei a következők: „Riport, ami nincs..." „Fél megoldás, teljes kudarc", „Ugyanarról", „Epilógus". A vá

r barátai közül azok, akik nem olvasták e kritikákat és érdekli őket, megtalálhatják ezt különböző helyeken (Megyei Levéltár, Múzeum, stb.). E helyen nincs mód — és nem is szükséges e kritika teljes bemutatása. Néhány mondatot azonban közölnénk e véleményekből, amelyek rávilágítanak az ott rögzített értékelés lényegére. „.. .A kincs, ami nincs című, azaz A vár alcímű tévériport szerkezete kétségkívül hatásosnak volt szánva... Ahelyett, hogy alapos, mély. az okokat valóban föltáró és igazán érdekes lett volna. Úgy hiszem, hogy a föntebbi néhány „idézet" az unalmas műsornak hű képét adja. . . (N. Zs.) ... Nagy lehetőségek tárházából válogathattak, de kezükből az a kevés is kihullott, amit minden átgondolás, kellő tájékozódás és felkészültség nélkül mohón megragadtak... Szerencsére (!) a műsorszerkesztők a kettes csatorna késő esti adásidejének végére szánták ezt a hosszúra nyúlt, tanulság nélküli tantörténetet, Tudták, mit ér és hol a helye. Köszönet az udvariasságért. .. (pécsi). A fentiekhez még csak annyit tehetnénk hozzá, furcsa, hogy egy ilyen film adásba kerülhetett, amikor nem sokkal előbb a Rádió és televízióújság 45. számában (1981. XI. 9—15.) Határsértők, határsértések címen cikk jelent meg a Dokumentumfilmek és -műsorok etikai kérdéseiről. Mi sem bizonyítja jobban, hogy e területen problémák vannak, hogy ezt követően hamarosan, az 52. szám (1981. XII. 28.—1982. I. 3.) „Egy kis képernyő-illemtan" című cikke is foglalkozik e kérdéssel.

3 A filmet megelőzve, majd követve, megindult a „vár sorsáért aggódok" kampánya, amely megkongatta a lélekharangot a vár sorsa felett. Minden tárgyilagosság mellőzésével, fél-, negyedigazságot, vagy a dolgok ismeretének hiányában valótlanságot mondva keseregnek a vár sorsa felett, elfelejtve, vagy szándékosan elhallgatva, hogy az elmúlt 25 év alatt az arra hivatott és kijelölt intézmények tettek valamit — néha nem is keveset — annak érdekében, hogy az egri várat nemcsak megmentsék a további pusztulástól, romlástól, hanem azt még vonzóbbá tegyék az idelátogatók számára, évszázadok homályába vesző történetének ismeretlen fejezeteit is felderítsék, s azt közkincsként meg is ismertessék. Elég legyen csak utalni a katonai raktárból gótikus palotává formált épületre, az ott rendezett új kiállításra, vagy a két világháború idején tönkrement középkori székesegyháznak a feltárások nyomán lehetővé vált új, a réginél maradandóbb és látványban is azt túlszárnyaló helyreállítására. A Föld-, Tömlöc-bástya, a Varkoch-kapu helyreállítása, a Szép-bástya, Északi-falszoros feltárása sok évi munkát — annak műemléki-, régészeti, vártörténeti kutatási eredményét őrzi — foglal magába, amely még akkor is csak pozitívan értékelhető, ha valamilyen külső-, anyagi-, szervezési oknál fogva nem fejeződött be. De nem folytatom az elvégzett munkák sorát. Tettem ezt is csak azért, hogy rámutassak, nem lehet igazságot — még felet sem — írni megtörtént dolgok, elvégzett munkák elhallgatásával, s egy-egy romló védőtető, elmaradt külső kivitelezés miatt abbamaradt munkaterület képi bemutatásával.