Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 17. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1982)

Szabó János Győző: Az egri vár főkapitányainak rövid életrajza

Már 1571 tavaszán szó volt Ungnád leköszönéséről. 1574 elején benyújtott lemondása nem volt formális; azt beszélték, hogy Teufel György jön a helyére. Ungnád 1575 végén lehetett teljesen bizonyos az elmenetelében. 1576 március 27-én megkapta a horvát-szlavón báni kinevezését. Május 15-én elhagyta Egert, de az új várnagy, Kolonich János Bertalan csak június végén foglalta el a posztját és a várnak májustól udvarbírája sem volt. Ungnád Egerből természetesen családostul távozott. Felesége 1568—76 között három kisleányt szült, de csak egy maradt meg, Anna-Mária, akivel nem költözött Szlavóniába. Ungnád szolgálata jutalmául megkapta Szomolányt és Jókő várát; ezek voltak a következő időszakban a család kedvenc tartózkodási helyei. A férj és feleség ritkán találkoztak és ekkor is csak Nyugat-Magyarországon. Losonczy Annának ezt a szalmaözvegységét ismerte fel Balassi Bálint, kapcsolatukból a közismert Júlia-versek születtek. Ungnád Kristóf ónodi zálogbirtoka és más Észak-Magyarországon fekvő jószága miatt gyakran utazgatott az első báni évében, különösen Hejcén időzött sokat, felesége szőlőbirtokának központjában. Ez idő alatt elődje, Alapy Gáspár bán tovább vitte a hivatali teendőket (1577 végéig). Varasdi alispánja Druskovácski Gáspár, vicebánja Zobok János voltak Ungnád fő segítőtársai. Ungnád báni tisztében egy jelentős katonai szerepléséről tudunk. 1579ben a horvát és szlavón végek parancsnokainak egyesített seregéhez vezette a horvát-szlavón nemesi csapatokat és az Unna folyó középső völgye mentén előrenyomulva részt vett Buzin és Zselin várak visszafoglalásában. A horvát határvidék parancsnokával, Johann Ferenbergerrel, majd Zrínyi Györggyel Ungnád összekülönbözött. Kifogásolták, hogy a birtokai hasznára, de a töröknek kedvezve állított révet a Dráván Zákányban (1581) ; továbbá, hogy Ivanics várába és Vízvárba (Somogy m.) protestáns prédikátort hozatott (1582). A DNy-i határvidék egésze felett őrködő Károly főhercegnek, az osztrák rekatolizáció első nagy alakjának, hogy mennyiben volt szerepe Ungnád 1582. évi elmozdításának tervében, pontosan nem tudni. Már ekkor felmerült ugyanis, hogy újra kinevezik Eger főkapitányává. Ungnád első reagálása: „nem akar egy paripáról szamár hátára ülni". Ungnádot 1583-ban veje, Erdődy Tamás javára mégis lemondatták báni tisztségéről. Ungnád második egri főkapitánysága 1584. június 15-én iktatták be. Újra kinevezték Heves és Borsod megyék főispánjává, de megtartotta a varasdi főispánságot is. Hevesi alispánja ekkor még az idős Recsky György volt. A beiktató bizottság tagjai: Ferdinánd Nogarola gróf (megbízott kerületi főkapitány), Félix Herber stein báró (udvari kamarai és haditanácsos), Franz Ulrich Rothuet mustramester, magyar tehát nem volt köztük. Ungnád hároméves megbízást vállalt. Feltételként kért 50 lovas puskást (archibuser), a tizedszedés jogát az egri püspökség területén, sőt, a váci püspökség tizedeit is, a környező megyék adóját és kezdetre 20 000 tallér készpénz^ az erődítés folytatására, továbbá 12 000 Ft kincstári segélyt zsoldfizetésre. Provizora Nagy István várnagy volt (castellanus et provisor), aki Radéczi egri püspök tiszttartója is volt. Nagyot a káptalan és a Szepesi Kamara együttes nyomására Radéczi halála után 1586 áprilisában el-